Schrödl József: A magyarhoni protestantismus hatása a magyar nemzeti szellem fejlődésére (Budapest, 1898)

VI. A protesztantizmus fellépése Magyarországon. Vádak a protesztantizmus ellen. A protesztantizmus nemzetivé lesz

105> A ki csak gondolatban mert ellene szegülni, a kiről csak gyanú forgott fenn, hogy a létező rend legcsekélyebb módosítását óhajtja, az mint felségsértő, pártütő vagy eretnek, börtönben, bitófán vagy máglyán lakolt meg merészségéért. Rudolf királyfi ezen udvarban nevelkedett. Az udvari fény külső csillogása közepette egy zordon zsarnok rideg környezetében vakbuzgó vagy álszent szerzetesek által nevelve, korlátolt értelmi tehetség és őseitől örökölt nem rendes hajlamokkal, nem csodálhatjuk, hogy alatta Magyarország korszakai egyik legszerencsétlenebbikét élte át. Vagy ép és rendes elméjűnek tekinthetjük-e azt, ki római császár és háromszoros király létére királyi palotájába zárkózik, senkit maga elé nem ereszt, mindenféle órát gyűjt maga köré, arra a czélra, hogy valami titkor gépezet segítségével hajszálnyira azonos járásra kényszerítse, vagy azon fáradozik, hogy feltalálja azon gépet, mely egyszer megindítva mindig jár, (perpetuum mobile) vagy különféle közönséges anyagokat összekever, lesve, mikor lesz belőle arany, vagy vizsgálja az eget, hogy megtudja belőlük a saját sorsát. A ki ilyetén foglalkozásai mellett egy szót mert szólni, annak fejéhez vágott valami keze ügyébe eső tárgyat. Nagy gondja volt továbbá lovaira és a ledérségben vetekedett bármely keleti kényúrral. Mint vakbuzgó hitű rabszolgája és kész eszköze gyontatóatyjának, semmiféle kegyetlen avagy törvénytelen avagy véres tettől nem rettent vissza, ha azt hitették el vele, hogy ezzel lelki üdvösségének, hitének, egyházának tartozik. Egyébiránt ilyen fejedelem sem lett volna veszedelem a protestantizmusra nézve, ha megette nem áll