Schrödl József: A magyarhoni protestantismus hatása a magyar nemzeti szellem fejlődésére (Budapest, 1898)

VI. A protesztantizmus fellépése Magyarországon. Vádak a protesztantizmus ellen. A protesztantizmus nemzetivé lesz

105> iiak, mint utódai, mert egyelőre megfigyelő álláspontot foglalt el, várva, mely körülmények biztosítják egyik vagy másik fél számára a győzelmet. Miksa, miként Németországon, úgy Magyarországon is a legnagyobb türelmet tanúsította az új bittel szemben, de ez nem volt sem rokonszenv, sem felekezeti közöny, hanem egyedül azon erőegyensúly, melylyel a két, akkor már európai párt egymást békére kényszeríti és igy Miksa elég óvatos volt mindkettővel a jó viszonyt el nem rontani. Azon emberöltönyi időköz, mely I. Ferdinánd uralkodása végétől Rudolf uralkodása eleje közé esik, körülbelül 1560—1590-ig, képezi a protestantismus fénykorát Magyarországon: az egyes gyülekezetek megalakultak, egyházi szervezet képződött a sürün megtartott egyházi zsinatokon; a világi elemek a legnagyobb buzgalmat fejtik ki a protestanstismus egyházi, iskolai, és irodalmi czéljai támogatásában; ez időszakban már megvannak: a bártfai. selmeczi, tasnádi, brassói, temesvári, sárospataki, soproni, nagyváradi protestáns iskolák. Ez időszakban szervezkedik külön a három protestáns magyar egyház, az ágostai evangélikus, az evang. református és az unitárius. A szervezkedések ezen három irányba szakadása súrlódások nélkül végbe nem mehetett és bizonyára a legrosszabb gyümölcsöket termette meg akkor, mikor az ellenreformatió kitűnő szervezői, a jezsuiták egység és elszántságban felülmúlták a protestáns egyházakat. Az ágostai evang. egyház fenmaradt különösen a