R. Kiss István: Báró Radvánszky Béla emlékezete (Budapest, 1907)

I 63 társadalmi állás, a rang irányadó. Távol volt töle a főúri gőg és a főúri leereszkedésnek az a neme, a mely oly sértőleg tud hatni. Egyszerű, szeretetreméltóan természetes tudott lenni mindenkivel szemben. Különös rokonszenvvel, szeretettel viseltetett az irók, első sorban pedig η történészek iránt. Ha valaki «czéhbeli» volt — ez vala kedvencz szólása — az már elegendő volt arra, hogy megkülönböztetett szívességgel bánjon vele. Tagtársaink közül a legtöbben tanúi lehettek ennek és különösen tanúi voltak azok, a kik már akkor ismerték, a mikor állandóan Pesten tartózkodott, úgy hogy minden nap felkereshette valamelyik tudományos intézetünket és a mikor még divatosak voltak a Történelmi Társulat vándorgyűlései, a melyekben rendesen részt vett és részleteire oly szeretettel emlékezett vissza, hogy felelevenítésére nem is oly régen indítványt tett. Munkásságában is nyoma maradt ezeknek, mert jelentést irt a radványi levéltár egv részéről és a bodoki levéltárról (Századok 1875.). Tudományos társulatokba, a hol a «czéhbeliek»-kel érintkezhetett, örömmel lépett be; gyűléseikre, hacsak ideje engedte, később is felutazott, úgy hogy ritkán hiányzott társulatunk, a Magyar Történelmi Társulat, az Akadémia I. osztályának, a történelmi és irodalomtörténeti bizottságnak gyűléseiről és az igazgatótanács üléseiről. Erdemeiért és lelkes ügyszeretetéért