R. Kiss István: Báró Radvánszky Béla emlékezete (Budapest, 1907)

6o magyar fajta, pedig a földrajzi viszonyainknak megfelelően fejlődött, edzett és igy a legkitartóbb, legerősebb és betegségekkel szemben legellenállóbb fajták a hazaiak. Fiatal korában szerette a sportokat. Annak idejében hires jó lovas és egész életében kitűnő vadász volt. Nagy őz- és szarvasagancs gyűjteménye bizonyítja ezt; de különben külföldön is mint elsőrendű, kitűnő czéllövő volt ismeretes; igy a karlsbadi lövő versenyeken megtörtént, hogy az összes első dijakat ő nyerte el. A talált czélpontokat meg is őrizte. Mint sportember a Vadász és Versenylapokat többször kereste fel apró czikkeivel álnév alatt. De mindazonáltal jó gazdának még sem lehetett tartani. Következetesen szigorú, mindent észrevevő, mindent számonkérő jó gazda nem tudott lenni. Különben is a mily kedvvel beszélgetett egyes gazdasági elméleti kérdésekről, a gyakorlati gazdálkodás apróságai, kellemetlenségei épen annyira untatták. Fiatal korában még csak szétnézett a gazdaság körül, inkább a lovaglás kedvéért; de később azt se tette, de nem is tehette, annyira elnehezedett. Csak a szőlő, csak az erdő volt az, a melyet utóbbi éveiben is mindig szívesen felkeresett és munkálatait hoszszasan, órákig elnézegette. Tisztjei gazdálkodhattak tehát úgy, a mint akartak és sokszor vissza is éltek nem törődöm-