R. Kiss István: Báró Radvánszky Béla emlékezete (Budapest, 1907)

57 Ha magunk voltunk, sokszor elvitatkoztunk politikai helyzetünkről, mert ha szóba jött, be kell

:tt vallanom, hogy én más nézeten vagyok. De ő azt nagyon természetesnek tartotta, hogy a fiatalabb nemzedék, a mely nem ismeri a viszonyokat fennt és nem élte át a Bach-korszak keserveit, nem érzi és nem érti meg, hogy miért kell türnünk és óvatosabbnak lennünk. Példákat beszélt el a Bach-korszakból, hogy mily szörnyű volt a megtorlás. És ezek voltak első gyermekkori benyomásai! Ezeknek ismétlődésétől tartott. Erőszakkal, rohamosan. — úgy vélte — keveset, majd semmit sem vihetünk keresztül; elveszítjük a bizalmat, akadályokat fognak gördíteni lassú fejlődésünk elé is; szóval alig nyerhetünk valamit és mindent elveszíthetünk. Ezért hajolt mindig a mérsékeltekhez, ezért szavazott a főrendiházban mindig azokkal; ez volt igaz, rendithetetlen meggyőződése annak a tudósnak, a ki rajongott a kuruczkorért és a ki kívülről tudta kurucz ősapjának, Radvánszky Jánosnak egyik gyönyörű, erőteljes levelét, a melyet azon panaszszal kezd, hogy kétszáz éve immár, a mióta Isten büntetésből reánk tett^ országunk veszedelmére a német nemzet igáját, stb. És mig a tudományokban bátran lehet univerzális embernek tartani, az élet apróságai, praktikus dolgok iránt is fogékonysággal birt. Sokféle kézműves mesterséghez értett; egy-