R. Kiss István: Báró Radvánszky Béla emlékezete (Budapest, 1907)

49 eljutottunk annyira, hogy már eredetiben olvastuk a magyar történelem forrásait. Epen Anonymust vettük elő, a mikor belépett a könyvtárba. Hozzánk jött, belepillantott a könyvbe és örvendetes meglepetéssel kiáltott fel: «Hát a becsületes, jó öreg Anonymust olvassátok, kedves fiam?» — aztán leült és maga kezdett róla előadást tartani. Hányszor tartott nekem is előadást nemcsak erről, hanem más kérdésekről is. És ezeknek a vége rendesen intés, sőt kérés volt: «Fiatal emberek, maguké a jövő, kezükben jövő történelmi irodalmunk sorsa; vezérelje tollúkat az igazság és nemzetünk szeretete, becsüljék meg, bánjanak szeretettel, kegyelettel azzal, a mi keveset régi irodalmunkból a sors számunkra megőrzött.» A vitás székely kérdésben is megmaradt a régi krónikás, vagy mondjuk Szabó Károly-féle véleményen. Eles gunynyal tudta ostorozni, hogy azok is, a kik Anonymus jámbor etimológiáit pellengérre állítják, mily játékot űztek és űznek a székely szó eredetével és jelentésével Ε játék pedig egyik fő érvük volt. Arra, hogy a székely szó őr értelemben fordul elő, ő maga is több adatot talált; de úgy magyarázta, hogy a székelyeket mint vitéz embereket több helyen alkalmazták őröknek és így az őrökön rajta maradt a székely név. Épen egy oly alkalommal, a mikor egyik Rákóczi birtok 4