R. Kiss István: Báró Radvánszky Béla emlékezete (Budapest, 1907)

27 okát. Ο már akkor, a mikor a társulatot megalapította, tisztában volt azzal, hogy művelődéstörténeti tanulmányai sokkal jobban lekötik, semhogy régi terveit megvalósíthassa. Nauy örömére szolgált azonban, ha látta, hogy a köréje csoportosuló irók régi, nagy terveit váll+ vetve sokkal jobban megvalósítják. Ha nem is volt szorgalmas munkatárs, de ha hozzá fordultak, szívesen szolgált felvilágosítással, szorgalmasan eljárt az ülésekre, lelkén viselte társulata ügyeit, a mi köztudomásu dolog és ehhez saját tapasztalatomból hozzáfűzhetem, tanúságot tehetek arról, hogy nem volt a Turulnak szorgal* masabb olvasója, mint ő. Nagy örömmel töltötte el, ha egy-egy sikerült, az ő felfogásának megfelelő értekezést olvasott. A mi megtetszett neki, arról szívesen elbeszélgetett, napok múlva is visszatért arra. És a mily örömmel nézte a társaság haladását, épen úgy lehangolta, elszomorította, ha — bár nagy ritkán — a legcsekélyebb dolgot is észrevette, a mi a programmtó!, a tisztán tudományos módszertől való eltérést jelentette. Nagyon ragaszkodott ahhoz, a mit i-Egy pár szó olvasóinkhoz» czimü megnyitójában hitvallásaképen irt: <iHirdetni, gyarapítani, terjeszt teni akarjuk a kritikailag tisztázott valót.» És hogy a tisztázott való annál jobban szembetűnjék, kívánta, hogy a geneologiai táblákon minden iz mellett hiteles évszám legyen,