R. Kiss István: Báró Radvánszky Béla emlékezete (Budapest, 1907)

13 Hogy léteznek, csak jó ismerősei és munkatársai tudják. A mi a becses, több kötetre menő és az akkori szokás szerint a lehető leghívebben másolt oklevéltárak kiadásában megakadályozta, nemcsak az oklevél-közlés uj módja volt, hanem az a körülmény is, hogy családtörténeti kutatásai közben, a melyeket nemcsak az oklevelekre, hanem minden régi irásra kiterjesztett, a leltárak, hozományjegyzékek, végrendeletek felébresztették figyelmét és szeretetét a nálunk még akkor elhanyagolt művelődéstörténelem iránt. Megfogamzott egy új, szivét teljesen betöltő, munkásságát egészen lekötő terve : a XVI. és XVII. századi magyar társadalmi és családi életnek, egyszóval e korszak művelődés történetének megírása. Nemcsak érdekes adatai, hanem fajszeretete is ösztönözte erre. Ismerni és megismertetni azt a kort, a melynek elégséges emléke maradt reánk arra, hogy egy avatott kéz őseink életét elevenen, életteljesen megrajzolja; ismerni és megismertetni azon kor művelődéstörténetét, a melyet a külföldi, a német hatás még alig érintett, bebizonyítani, hogy a művelődésre való törekvés őseinknek mindig sajátsága volt és finomabb családi és társadalmi életben is megnyilatkozott; eloszlatni azt a nézetet, hogy műveltségünk ujabb keletű, a németektől kölcsönzött idegen virág: oly eszme volt ez, a mely nagy vállalkozásának sikere után is egész