Nádor Jenő: Tessedik Sámuel, az ország papja Szarvason (Budapest, 1940)

KÉPEK - A mai szarvasi Tessedik Sámuel-féle gazdasági középiskola

73 lenne egy ilyen gazdasági iskola számára (ott nincs sár?). Boczkó beadványának e néhány részletéből is megítélhetjük az ő tárgyilagosságát. Gyenge, sőt ostoba érvek, s inkább árthattak az érvelőnek, mint az ellenfélnek. És csakugyan ebben az időben felsőbb körök előtt is kezdett már ismeretessé válni a Boczkónév, viselőjének helyes és igazságos értékelletésével kapcsolatban. Kezdték tudomásulvenni szégyenletes manipulációit. Ez a körülmény pedig csak megérlelte, siettette a fellépést Tessedik érdekében. 1798-ban kapta meg Ferenc király dicsérő oklevelét és aranyérmét. Majd némi puhatolózások után újra érintkezésbe léptek a szarvasiakkal, kik —· és ez szenzációs fordulat volt — most már hajlandóknak mutatkoztak komolyan segítséget nyújtani az újra feltámasztandó intézetnek. Erre ez az 1799. év tavaszán újra megnyílt. Ehhez persze a legnyomósabb segítség megint csak az alapító lelkesedése volt. A saját zsebéből újabb ötezer forintot fektetett belé. Hét éven át a tanulmányi alapból juttatott 1300 forinttal a kormány is segélyezte az intézetet. De az iskola újból való megnyitása a legféktelenebb dühre ingerelte ismét az ellenfelet. Boczkó ereje teljes és végső megfeszítésével is a porondra lépett. Nem bírta, nem bírhatta elviselni a maga vereségét. Határtalan gyűlölete azonban elhomályosította tisztánlátását ez éles elméjű taktikusnak. Nem vette számításba azt az ellene is egyre erősödő zúgolódást, mely elmaradhatatlan következményeként lépett fel