Nádor Jenő: Tessedik Sámuel, az ország papja Szarvason (Budapest, 1940)

KÉPEK - A mai szarvasi Tessedik Sámuel-féle gazdasági középiskola

69 ember Tessedik is. A támadó parasztok azonban olyan jelszóval indultak ez intézmény ellen, mely gondolkodóba ejthet. Olyan iskola kell, — mondogatták — hol a latint tanítják, nem pedig a fonást-szövést, azaz: iskolát akarnak s nem gyárat. Hangoztatták, hogy iskolájukat azért építették, hogy ott tanuljanak; ehelyett azt kell tapasztalniuk, hogy gyermekeik „a guzsalyok által úgy megtompultak," hogy azt is elfelejtették, amit addig tudtak. Kijelentették, hogy az előzőleg felkínált legelőt nem engedik át, iskolájukat majd arra használják, amire ők akarják, Tessedik menjen, távozzék az iskolától. ,,Bár már az egész országban —· írták — az a hír futamodna el, hogy a szarvasi iskolában többé nem dalolnak a fabrikándok" s olyan tudományokat tanítanak, melyek „nemcsak a jövendő testi életnek szerencséjére szolgálnának, hanem az örök boldogságra is tartoznának." Bizon ennek a papos szólammal befejezett községi nyilatkozatnak a szerzőjét nem nehéz kitalálni. Aligha a községnek földműves polgárai fejében született meg a gondolat, hogy felemeljék szavukat a csak a „testi életnek szerencséjére" szolgáló tanulmányok ellen. Az 1795-i tavaszon a harc már annyira elmérgesedett, hogy Tessedik a maga igazolása végett tárgyilagos vizsgálat megejtését volt kénytelen kérni. Molnár János esperest és Schwartner Márton egyetemi tanárt bízták meg a vizsgálattal, ők annak megejtése után a május 28-i szarvasi esperességi gyűlésen megjelentek, hogy ott Tessedik kívánságára békét hozzanak létre. A gyűlésen elő lehetett állani panaszokkal,