Nádor Jenő: Tessedik Sámuel, az ország papja Szarvason (Budapest, 1940)

KÉPEK - A szarvasi ev. ótemplom oltára és szószéke, amelyről Tessedik 32 éven át prédikált

48 tiszavidéki falu rajzát adja, de persze lépten-nyomon ráismerünk abban a faluban a XVIII. századi Szarvasra. Részletesen foglalkozik benne a paraszt helyzetével. Annak javítását elsősorban a földesúrtól várja, azonban félénken és tapintatosan bár, igen nevezetes nyilatkozatot is tesz. Azt mondja, hogy a parasztgazda bajainak egyik legfőbb oka, hogy nem a saját földjét műveli. „Távol legyen tőlem — fog hozzá a kényes kérdéshez —, hogy ezen tzikkely által magamat a Felső és Földes Uraknak hatalmukba avassam; sérelem nélkül maradjon mindaz, amit a Földes Uraságnak kell fizetni; . . . tsak azt kívánnám a parasztnak javára . . . gyönyörködnék ... jószágának legnagyobb biztosságában és ez által lehetőképen való maga használatjának legjobb gyámolításában." Egy kevéssel odébb azonban már bátrabban és határozottabban mondja ki azt, mi szívén fekszik. Azt írja, hogy a paraszt részéről nagyobb szorgalom, eredményesebb munka volna várható, ha „a Paraszt a neki mutatott földet mint sajátját művelhetné." „Kinek jobbítson a Paraszt egy darab szántóföldet? Ha saját földjét tetszéseképen dolgozhatja s nem kell neki ezen aggódni: amit ma jónak teszel, annak hónap más veszi hasznát", akkor, mint kifejti, lesz kedve azt a földet okszerűen megművelni. Mint aulikus természetű állampolgár, kit uralkodók kegyeikkel, földesura jótéteményekkel árasztott el, nem mondhatta még ki a XIX. század szabadelvű reformátorainak jelszavát, a jobbágyfelszabadítást, azért csak célozgatott arra.