Nádor Jenő: Tessedik Sámuel, az ország papja Szarvason (Budapest, 1940)

KÉPEK - Tessedik által építtetett szarvasi ev. ótemplom és az egykori Tessedik-féle gazdasági iskola

40 sedik legnagyobb érdeméül tudják be, hiszen egy jól sikerült „heretábla" éveken át pénzeli, gondozást alig igényelve, gazdáját. Maga a takarmánynövények termelésének eszméje megint csak nem az övé. Az ő érdeme, hogy e tárgyban felülről jött rendeletek foganatosítását nagy ellenállással szemben is kierőszakolta. Így mint a kormányzat szándékainak nagy nehézségeken keresztül is végrehajtója, elévülhetetlen érdemeket szerzett az állattenyésztés felvirágoztatása körül. Érdekesen írja le ennek történetét. 1768-ban, tehát szarvasi lelkészkedése második évében nagy szárazság uralkodott arrafelé. Mária Terézia kormánya ezért rendeletet adott ki takarmánynövények termelésére nézve. A szarvasi parasztok nem értették meg azt, s a szénát apróra vágva, azt igyekeztek elvetni. Amikor azután arra biztatták őket, hogy fűmagot kell gyüjteniök és elvetniök. gúnyolódtak afölött, hogy a fűnek magva volna. Bolondgombát evett, — mondogatták, — aki azt a rendeletet kiadta. Ez az ellenállás arra késztette Tessediket, hogy Bécsből meghozassa az első két font lucerna- és lóheremagot, s azt a parókia kertjében elvesse. Mikor pedig az ilyenformán mesterségesen alkotott kaszálónak hasznosságát nemsokára hat-hétszeri kaszálással tudta szemléltetni, meg lettek győzve a hitetlenkedök. Néhány év múlva akadt szarvasi gazda, kinek „lieremag-termése meghaladta a kilencven mázsát. Ö azonban távolabbra is gondolt. Hogy az egész ország lakosságát meggyőzze e termelési ágak hasznosságáról.