Nádor Jenő: Tessedik Sámuel, az ország papja Szarvason (Budapest, 1940)

KÉPEK - Körösparti táj Szarvason

27 állott, a saját költségén lehozatott és fizetett mesterrel megtaníttatta őket a gyapjúfonásra, s ezzel az egyébként is nagyjelentőségű kezdeményezéssel egyetlen télen 428 embernek szerzett kenyeret. Az emberi nyomorúságnak Szarvason látható másik fajtáját kínzó és pusztító betegségek képezték. A természeti viszonyok, minők a Kőrös kiöntései^ mocsarai és az emberi elmaradottság együttesen okozták, hogy azok oly nagy súllyal nehezedjenek a boldogulását kereső falura. Tessedik, amint láttuk, az erlangeni egyetemen orvosi tanulmányokat is folytatott, és élete végén is, mikor Szarvasnak már régen volt hivatalos orvosa, azt vallotta, hogy „minden falusi lelkésznek arra kellene törekednie, hogy némi orvosi ismereteket is szerezzen, hogy híveinek — különösen sürgős esetekben — segítségükre lehessen jó tanáccsal és házi orvossággal". Szarvasi lelkészkedése alatt tehát jó könyvekből tovább folytatta az Erlangenben megkezdett orvosi tanulmányokat. Egyúttal tapasztalt orvosok közléseiből, meg betegségeket kiállott öregemberek megfigyeléseinek összesítéséből tapasztalati alapon álló józan egészségügyi szabályokat alkothatott. Ezek birtokában azután régletűnt időknek egyreinkább kivesző hagyományát éleszthette fel Szarvason: a pap, mint valaha a középkorban, orvosa is lett népének. Beteg híveit látogatta, s nemcsakvígasztaló papi szavával, de orvosi tanácsaival is könnyített azok szenvedésén. Még a haláleseteket is felhasználta, s halotti prédikációiba beleszövögette a pusztító betegségek elhárítására vonat-