Nádor Jenő: Tessedik Sámuel, az ország papja Szarvason (Budapest, 1940)

KÉPEK - Körösparti táj Szarvason

22 bukott, mint annyi más hasznos törekvése az alapító­nak. Mint mindenre felfigyelő embert aggasztották Szarvasnak ismertetett építkezési viszonyai. Nem szűnt meg egész életében szóval és írásban agitálni a falurendezés mellett. Egyik munkája mint tükör vetíti olvasója elé faluja kétségbeejtő kiépülési viszo­nyait. Ám abban sem áll meg a siránkozásnál; nem lett volna méltó Tessedikhez, hogy a bajokat csak feltárja, de ne keresse egyúttal azokra az orvosságot. Megrajzolta tehát egy eszmei, mintafalu tervrajzát, egyenes utcákkal, fásított udvarokkal. Aztán elgáncsol­ták őt és munkáját, aztán meghalt. Ám halála után néhány évre, látszólag csupán földesúri parancsra, összeomlott a régi Szarvas, és helyébe felépült az új, a mai, az általa elgondolt ós megrajzolt lénia-egyenes utcákkal. Alkotó munkájának látható emléke Szarvasnak máig is két legmonumentálisabb emléke, a szarvasi evangélikus ótemplom és a ma tanítónőképzőül használt egykori gazdasági iskolai épület. Építkezé­süknél kettős szempont vezette. Egyik a célszerűség, másik az olcsóság. Ez utóbbi említésekor megint csak rá kell ismernünk a XVIII. századi emberbarátra, nyájának hű és szerető pásztorára, ki nem akarta megterhelni a szegénységet. Zseniális gazdaságos be­osztással, minden gyűjtés, koldulás, az adózó nép külön megterhelése nélkül, a hívek önkéntes ado­mányaiból, rendkívül ügyes pénzforgatás által sike­rült 1788-ban 27.000 forint költséggel felépíttetnie a

Next

/
Oldalképek
Tartalom