Nádor Jenő: Tessedik Sámuel, az ország papja Szarvason (Budapest, 1940)

Tessedik Sámuel munkája

16 moros szeszélye lett volna az egyetlen elrendező tényező. Az utcák „keskenyek, egyenetlenek, szeméttel és piszokkal teljesek" voltak, s itt-ott döglött kutyák vagy macskák tetemei rontották a levegőt. A házak sárból, nádból, szalmából épültek, oly sűrűn egymás mellé, hogv tűzvész esetén a fél falu áldozatul eshetett. A falu, a település határait a Körös szabta meg. Ha tavaszonként kiöntött, majdnem sziget módjára emelkedett ki az ártengerből e ház- és sikátor-töm keleg. A lakosság szaporodását alig követhette a falu nagyobbodása, a Körös nem engedte azt. Egy-egy házban tehát összezsúfolva 3—4—5—6 család is la kott. De az emberkéz és koponya által nem irányított, szabadjára hagyott természet szabta meg a faluban és a körül folyó élet korlátait is. A Körös áradásai szűkre szabták a földművelésre való területet, tágas teret engedve az állattenyésztésnek. Nem szabad azonban a földművelés és állattenyésztés kifejezések alatt mai értelemben vett eljárásokat érteni. A föld megművelése vetésforgó és trágyázás nélkül történt, teljesen a természetre bízva azt, mit emberkéznek emberi észnek kell elvégezni. Az elemi csapások következményei súlyosak voltak, hisz például a sáskajárás ellen puskaporral védekeztek, temérdek drága anyagot hiába"puffogtatva el a levegőben. Az állattenyésztést nagyban folytatták, hiszen a föld jórésze csak legelőnek volt alkalmas; tenyésztési, állatgondozási eljárásuk azonban egészen kezdetleges volt. Helyes istállőzásról fogalmuk sem volt. így