Nádor Jenő: Tessedik Sámuel, az ország papja Szarvason (Budapest, 1940)
Ifjúkora
13 sát. Ez az esete a parasztnak, ki „lusta az ö földjét helyesen művelni, mert elhiszi, hogy az Isten anélkül is eltartja őtet kenyérrel". Ez a betegé, ki a neki rendelt orvosi kezelésnek ellene szegül, hirdetve, hogy Isten megsegíti őt orvosi kezelés nélkül is, mert bízik Istenben. Az ő felfogása szerint is szorgalmasan kell eljárni a templomba, természetesen; hogy azonban „senki magával el ne hitesse, hogy az ájtatosságok gyakorlásában álljon az igazi istentisztelet, . . . tehát véle világosan meg kell ismertetni, hogy tsak az Istennek akaratja s parantsolatja szerént, az életnek haszonra való fordításában álljon a valóságos istentisztelet". Azt tanulta továbbá Németországban, hogy „a paraszt a természetbeli dolgoknak nagyobb esméretsége nélkül még jó keresztyén sem lehet, mert gyakorta munkája, szorgalmatossága, sőt még hite Istenben, s a Gondviselésben való bizodalma ezen esméretség nélkül nem egyéb, hanem tsupa babonaság". Tehát a természetre, azaz természetesre, észszerüségre kell szoktatni, nehogy vallása egy legyen a babonával, mert felfogása szerint „az igazi istentisztelet Isten adományainak okos, tevékeny, jókedvű felhasználásában áll". így tehát az egyszerű emberek felvilágosítása, nevelése, t<iní~ tása szerinte vallásos kötelesség, elsőrenden: a papnak kötelessége. A papnak kötelessége küzdeni tehát a babonaság. a tunyaság, a munkátlanság, az elmaradottság, a megrögzöttség ellen.
