Majba Vilmos: Életképek a keresztyén szeretet munkamezejéről (Budapest, 1914)

I. Értekezések - A feminizmusról. Paulik János

83 Ne puffogtassa hát senki ezt az ócska, rozsdás pisztolyt a nők ellen, hanem inkább arra segítse őket, hogy ebbeli igényük méltányosan kielégíttessék. Én nem tudom megérteni, hogy miért ne lehetne egy nő, aki önálló, s aki esetleg a gyermekeit már rendbe hozta s ráér s esze is van hozzá, miért ne lehetne az ilyen nő egyházi, városi vagy akár országgyűlési képviselő ? ! . . . Egy intelligens nő nem többet liasználhatna-e ezen a téren is, mint egy tudatlan férfi, aki csak azért foglal helyet a társadalmat igazgató testületekben, mert sok vagyona van ?! . . . Meg vagyok győződve róla, hogy a társadalom csak nyerne vele, ha a nőknek is beleszólást engedne a közügyekbe. Egészen máskép nézne ki azaz országgyűlés, vagy azaz esküdtszék, ha benne nők is helyet foglalnának. Mert bármennyire is el vagyunk ragadtatva, mi fértiak, minmagunk által, el kell ismernünk, hogy a nőnek csodálatos, finom érzéke van s szivével nem egyszer ott is megérzi az igazságot, ahol a férfi-ész zavarba jő. S ki merné állítani, hogy a szív igazságai közömbösek az élet szempontjából '?! 4c Hölgyeim! Az önök mozgalmának nagy létjogosultsága van. Nagyon sok terület hever még parlagon a közélet mezején, amelyet önök szép virágokkal ültethetnek be; nagyon sok női energia hever még használatlanul azokban a finom női budoirokban, amelyet önök — házi teendőik kárvallása nélkül — értékesíthetnek a köz javára. A nők védelme úgy a lelkiismeretlen kufárok, mint a kizsákmányolók ellen ; az elhagyott anyák és gyermekek felkarolása, a cselédügy egészségesebb alapokra fektetése, a leányoknak természetszerű hivatásukra való gondosabb kiképzése, az alkolizmus ellen való küzdelem, a világbéke munkálása stb.: mindmegannyi női kézre váró feladatok, amelyeknek kivánt megoldására önök sokat tehetnek. Önöknek kiválóan alkalmas terület áll rendelkezésükre a szívükben lüktető nemesebb érzelmek tovább plántálására: a gyermekszoba, mely által befolyásolhatják az egész világtörténet kialakulását. Itt használják fel a befolyásukat, irtván az előítéleteket, a babonát, a félszegséget s durvaságot s ápolván a méltánylatot és nemes érzéseket, s egykoron önként ölükbe hull mindaz, ami ma még csak a jövő homályában lebeg. Persze a nőkérdés akkor lesz igazán megoldva, ha minden nő ott lesz azon a helyen, ahova őt a természet predesztinálta, s munkálkodik nem mint versenytárs, hanem mint a férfi segítőtársa. De ezért még dolgozni kell, sokat dolgozni. Tömörüljenek s küzdjenek a nők jóvoltáért, s ne riadjanak vissza az akadályoktól, de maradjanak mindig nők: finomak, gyöngédek, tiszták! A nő óriási hatalom volt mindig s az is lesz örökké. Jól mondja Tompa Mihály egyhelyütt: „Oh nők, 6*