Majba Vilmos: Életképek a keresztyén szeretet munkamezejéről (Budapest, 1914)
I. Értekezések - A feminizmusról. Paulik János
78 A feminizmusról. 1 Beszéd. Elmondatott a nyíregyházi feminista-egyesület március 7-én tartott közgyűlésén. Mólyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! A helybeli feminista-egyesület szervező bizottságának megtisztelő bizalmából állok most Önök elé, hogy egyet-mást elmondjak a városunkban is szárnyait bontogatni kezdő feminista mozgalomról. A feminizmus tudvalévőleg az olcsó élcelődés tárgya volt sokáig s még ma is az sokak előtt. Megengedem, hogy komikusak lehetnek azok a hölgyek, akik ablakokat zúznak be s nyílt utcákon rendőri közegekkel kelnek birokra; s komikusak azok a hölgyek is, akik folyton egyleteskednek, amint mondják: „a közjó érdekében", de odahaza férjeiket és gyermekeiket elhanyagolják: mindez azonban nem a komoly feminizmusnak, hanem inkább csak egyes szertelen s túlideges természetek rovására írandó. Az bizonyos, hogy a feminizmus egyik legfontosabb és a legjelentősebb társadalmi kérdésekkel egy sorban álló kérdése napjainknak, mely a legkiválóbb elméket foglalkoztatja s amelynek ébrentartására ma már az önkéntes harcosoknak egész csapata áll csatasorban, a miért is ezen kérdés felett egy gúnyos kézlegyintéssel többé napirendre térni nem lehet; okosabb dolog azért, ha vele behatóbban foglalkozunk, azt megérteni, a benne rejlő igazságokat megszívlelni s esetleges túlzásait, tévedéseit idejekorán lenyesegetni, helyreigazítani igyekszünk. Kívánatos ez annál is inkább, mivel ez a mozgalom nemcsak a nőket érinti, akiknek érdekében megindult, hanem érinti a társadalmi s családi életet is minden vonatkozásában s kellő irányban haladva nagyban hozzájárulhat ezek megjavításához s megszépítéséhez. — Hiszem ezt azért, mert a nőkkel való gyakori érint1 A magyarországi nőmozgalom tudvalévőleg március második vasárnapját feminista-ünnepnek, vagyis olyan napnak jelölte meg, amelyen országszerte agitacionalis gyűléseket rendez a feminista-egyesület saját céljai érdekében. Jeles szerkesztőtársunk, Paulik János — aki élénk részt vesz a különféle társadalmi mozgalmakban s azokat lelkészi állásából kifolyólag irányítani is törekszik, — a nyíregyházi úri hölgyek felkérésére tartotta az ottani feminista-egyesület közgyűlésén ezt a beszédet, igen nagy érdeklődést g éléuk eszmecserét váltván ki vele úgy magán a gyűlésen, mint az ottani lapokban. Ehelyütt azért közöljük ezt a beszédet, hogy általa mintegy felhívjuk a lelkésztestvérek figyelmét arra, hogy a lelkésznek e téren is akad tennivalója, ha egyéb nem, az, hogy bizonyos túlságoktól s egyoldalúságoktól óvja az illetékeseket s ezt az egész mozgalmat józan s célszerű irányban haladni segítse; de meg azt is hisszük, hogy ebből a beszédből hasznos útmutatásokat meríthetnek hasonló alkalmakra fiatalabb kollégáink. A főszerkesztő.
