Majba Vilmos: Életképek a keresztyén szeretet munkamezejéről (Budapest, 1914)

I. Értekezések - Az irodalom a belmisszió szolgálatában. Paulik János

3 Majd 30 évvel később (1811 június 25), Uhle kandidátus kezdeményezésére egy másik hasonlócélú társaság alakul Eislébenben, amely társaság rövid időn belül várakozáson felüli eredményeket ért el s újabb ilyetén társaságok alapítására szolgált impulzusul. 1814-ben Barmenben, 1816-ban Berlinben, 1820-ban Hamburgban, 1832-ben Stuttgartban és Calvban alakulnak hasonlócélú irodalmi társaságok, a melyeket 1844-ben az „Agentur des Rauhen Hauses" című vállalat követ, amely utóbbi a vallásos népirodalom történetében annál az oknál fogva is nagyjelentőségű, mivel ennek az intézménynek a megalapításával kezdődik s kezd jelentőségre emelkedni a belmisszió atyjának: WichernneJc a működése, aki beszédjeinek s iratainak hatalmával új korszakot nyit meg úgy a belmisszió, valamint az ennek segédeszközül szolgáló vallásos irodalom terén is. Wichern után a vallásos irodalom megáradt folyója hovatovább mindjobban tekeredik s új erekre ágazik szét. Érdemes megemlíteni itten azt a vállalkozást is, amelynek Stöcher, a híres berlini lelkész volt a kezdeményezője. Ez a jeles férfiú 1881-ben barátaival egy alkalommal arról beszélgetett, hogy a nép mennyire elegyháziatlanodik amiatt, mert hát sokakat a hivatásuk vasárnaponként is távoltart a templomtól. „Valahogy az ilyeneknek is közel kellene vinni az istenigéjét — volt az egyhangú vélemény — talán egy-egy nyomtatott beszéd alakjában." A szót tett követte s rövidre rá Stöcker kiadja egy prédikációját filléres füzetekben. A dolognak nem remélt sikere lettl Két évre rá már 30,000 példányban kelt el hetenként egy-egy ilyen egyházi beszéd. Megalakul a „Berlini városi misszói könyvkereskedés" s ez már 122,000 példányban nyomtatja hetenként a prédikációkat! Majd új társaságok keletkeznek, amelyeknek révén közel negyedmillió prédikációs füzet jut el hetenként — részint előfizetés, részint utcai elárusitás útján — a hívek kezébe. Figyelemreméltó az is, amit a „Berliner Stadtmission" példáján felbuzdulva több nagyobb németországi gyülekezet cselekszik. A halottak napján, amikor tudvalevőleg temérdek ember fordul meg a temetőkben, alkalmi prédikációkat árusítanak el a temetők kapujában, egy fillérért, amelyekből az említett napon másfélmillió példány szokott elkelni. Ugyancsak ennek mintájára Schloeszmann Hamburgban vasárnaponként a betegek részére ad ki alkalomszerű elmélkedéseket „A betegek vigasza" címen. Én ez alkalommal nem bírálok, csak regisztrálok, de mindenki elképzelheti, hogy mindez az egyházi életre nézve mit jelent. S hogy a kép teljes legyen, az említett iratmisszióhoz hozzá kell vennünk még azt a nagyméretű tevékenységet is, amelyet a vallásos folyóiratok, néplapok, naptárak, vallásos képek, vallásos jellegű levelezőlapok útján fejt ki a németországi prot. hitbuzgóság. Majdnem minden egyletnek, nagyobb humanitárius 1*