Majba Vilmos: Életképek a keresztyén szeretet munkamezejéről (Budapest, 1914)

I. Értekezések - A pozsonyi új diakonissza anyaháznak felavatási ünnepélye

73 A pozsonyi új diakonissza-anyaháznak felavatási ünnepélye. A pozsonyi új diakonissza-anyaháznak felavatási ünnepélye f. é. május B án ment végbe. Akik ezen a gyönyörű májusi napon a pozsonyi gyülekezettel együtt ünnepeltek, felejthetetlen emlékekkel, mély tapasztalatokkal, de mindenekelőtt lelki indításokban és elhatározásokban meggazdagodottan tértek vissza megszokott munkakörükbe. Meggyőződtünk róla, hogy mi is voltaképen a diakonissza-szolgálat lényege, feladata; megismerkedtünk a diakonissza intézmény múltjával, fejlődésével; tisztelettel emlegettük a pozsonyi gyülekezet evét, mely párat-n lan áldozatkészséggel emelt hajlékot annak az ügynek, melynek az egész magyarhoni evangélikus egyházunkat átfogó terjedésétől méltán várunk egy szebb és jobb jövőt. Rendíthetetlen bizonyossággal hisszük, sőt kérjük a kegyelmes Istenünket, hogy az ünnepélyen ébredt indítások és elhatározások gyümölcsöt hozó tettekké váljanak, hogy a diakonisszaintézmény egyházunkban az egészséges és mindeneket megújító evangéliomi élet bőségét árassza mindenüvé, ahol a bűn és nyomor a lelkeket sorvasztja ós gyilkolja. Már magában véve az a tény, hogy a pozsonyi gyülekezet a diakonissza-intézményre fordított szeretetével és áldozatkészségével nemcsak a maga szükségleteit kívánja kielégíteni, hanem egyiittérző és imádkozó szívvel az egész egyetemes egyház bajainak orvoslására gondol, győzzön meg minket arról, hogy itt egy olyan páratlan jelenséggel, a lelkiéletnek és résztvevő együttérzésnek olyan gazdagságával van dolgunk, hogy mulasztás volna, ha ebből a gazdagságból nem merítenénk, mulasztás, ha nem iparkodnánk e gazdagságot imádságainkkal, szeretetünkkel, mindenről lemondani kész áldozatkészségünkkel gyarapítani. Mélységes hálával gondolunk a gazdag és jóságos Urunkra, aki ezt a gyönyörű diakonissza-anyaházat emelte és gondjaiba vette. Hálát mondunk neki, hogy a lelkekben érdeklődést és szeretetet ébresztett a női diakónia iránt. Milyen buzdító és felemelő volt püspöki karunk három legidősebbikének: dr. Baltik Frigyes, Gvurátz Ferenc és Scholtz Gusztávnak jelenléte és értékes közreműködése. A magyar nyelven folyt istentiszteleten Pröhle Henrik pozsonyi alesperes-lelkész közvetlen és megható hangon mondott imádsága után Gyurátz Ferenc dunántúli püspök méltatta a 118. zsoltár 23—26 alapján a diakonissza-szolgálat, jelentőségét, nehézségeit és szépségeit. Minden szavából májusi üdvözlet hangzott és meleg szeretet áradt, úgy hogy még az is, aki először látta és hallotta, kiérezte beszédéből, hogy ennek az embernek a szíve azért ég a női diakoniáért.