Majba Vilmos: Életképek a keresztyén szeretet munkamezejéről (Budapest, 1914)

I. Értekezések - A fiatalkorúakkal való egyéni elbánás az országos gyűjtőfogházban. Szabó György fogalmazó

53 lását, s ezenkívül testi lelki épségét is figyelve, csak jó eredményt válthat ki. Egyes jellembeli előnyök, vagy fogyatékosságok csak a magánelzárás alatt tűnnek elő, viszont mások csak a társas együttélés mellett figyelhetők meg. Már az a körülmény, hogy mindig vannak olyanok a fiatalkorúak között, akik a magánelzárást többre becsülik a társas együttélésnél, igazolja azt, hogy a magánelzárást a fiatalkorúaknál sem lehet még elvileg sem kizárni. Bizonyos fokú megnyugvás száll minden egyesbe, amidőn az elítélésen túlesve, kijelöltetik neki jövő boldogulásának útja. Reménységgel és erős akarattal fog hozzá azért zárkájában a munkához és Istenben való bizalommal tekint egy jobb jövő felé. Azért munkakényszerről alig lehet szó. Még a teljesen züllött is hamar belátja, hogy a munka mindennél legjobb gyógyító ír, amely elfeledteti a magányt, elűzi az unalmat, s még megbecsülést is szerez vele feljebbvalói részéről. A foglalkozások között a fiatalkorú a lehetőséghez képest választ. Tekintettel arra, hogy az intézet összes szükségleteit maga látja el, a fiatalkorúak tehetségeik és képességükhöz mérten elég sokféle foglalkozási ágban foglalkoztathatók. Az intézet belső rendjét és tisztaságát az úgynevezett házi munkások látják el, akik egész nap tisztogatnak, sepernek, kefélnek, súrolnak, meszelnek. Segédkeznek mindenütt, az ételek kiosztásánál, a ruhák, fehérnemüek széthordásánál stb. Az ilyenekből ügyes, használható háziszolgák, belső cselédek válnak. Az intézet maga állítja elő kenyérszükségletét, maga szerzi be az élelmiszereket, s a főzést is maga látja el. A mosóház modern gépekkel van felszerelve, s az egész intézet 8—900 között váltakozó létszáma mellett az egy heti szennyes ruhát mégis szombaton már a ruharaktárban találjuk újból. Ha tekintetbe vesszük még az intézet területét, épületeinek nagy számát, könnyen érthető, hogy bőségesen találnak kiképzést azok is, akik kőmives, cserepes, festő és mázoló mesterséget tanulnak. Az egész intézetbe a fővárosi vízvezetéki hálózat van bekapcsolva ; a világítás pedig villannyal történik, amelyet az intézet ugyancsak a saját telepén állít elő, s így kiképzést találhat néhány fiú, aki szerelő, fűtő, vagy gépápoló akar lenni. Vannak még favágók, szénhordók, lovászok s az intézet szépen gondozott udvarának a rendbentartásához néhány kertész. Mindezen foglalkozási ágak azonban nem képezik az intézet szorosan vett ipari foglalkozásait, mert úgyszólván az intézet létfenntartási szükségleteit látják el velük. A fiatalkorúak ipari foglalkozásánál a fősúly a szabó-, cipész-, asztalos- és lakatosiparágakra esik. Az egyéni elbánás a munka-