Majba Vilmos: Életképek a keresztyén szeretet munkamezejéről (Budapest, 1914)

I. Értekezések - Megfigyeléseim Amerikában. Paul le Seur

17 — Büntetett embereket nem fogadunk be. Vissza kell mennie haza. Ha akar, felebbezhet. — És amint később megtudtam, a felebbezés nem használt semmit. Vissza kellett mennie ! Egy másik kép: egy kétségbeesett asszony. Férje Milwaukeeben van és ő most hozzá jött ki az ő krajnai falujából. Reményteljesen érkezett meg 4 vagy 5 gyermekével együtt. Őt és a nagyobb gyermekeket beengedte az orvos, de a legfiatalabbat, mert az orvos német kérdéseire semmiféle feleletet nem adott, mint abnormálist, visszautasította, Az anya felebbezett azzal a megokolással, hogy gyermekeivel otthon csak szlávul szokott beszélni s a nagyobbak megtanultak ugyan az iskolában németül, de a legkisebb még nem iskolaköteles. Mialatt Elis Islandon vesztegelt, egyik gyermeke a másik után betegedett meg kanyaróban. Mikor én beszéltem vele, már 13 hét óta volt ott, egészen összetörve, míg végre mégis csak partra léphetett Kétségtelen, hogy a hajótársaságok számlájára egészen jó kosztot kapnak itt az emberek, de a hálószobákban néhol három ágy is van egymás fölött és a levegő igazán rettenetes. A bevándorlók legnagyobb része Európa délkeleti országaiból jön, amelyeknek iigyszólván nincs is kultúrájuk. Sok lengyel és galíciai zsidó van közöttük. Eleinte, megvallom, méltatlankodtam a tapasztaltak felett, de a lelkész felvilágosításai és az a hosszabb beszélgetés, amit a visszautazás alatt Willams felügyelővel folytattam, aki éppen most vált meg a bevándorlók szigetén való hivatalától, egyetmást megérttettek velem. Az Egyesült-Államoknak bizonyos tekintetben önvédelemre van szüksége. A bevándorlóknak szakadatlan áradata ostromolja kapuját, de míg ezelőtt a szívesen fogadott németek, angolok és skandináviait jöttek, addig most a galíciaiak, bolgárok, szerbek, szlávok, olaszok vannak túlsúlyban, akik nemcsak nem hoznak magukkal kultúrát, de az ország fiatal kultúráját is megrontják. Meg lehet érteni, hogy erre való tekintettel óvintézkedések szükségesek, hogy a bevándorlást korlátozni és legalább a beteg és romlott elemeket kiselejtezni lehessen. Némely tekintetben jók is ezek a szabályok, mert míg például eddig az érkezőket az a veszély fenyegette leginkább, hogy mindjárt Newyorkban valami lelketlen szélhámos kezébe kerülnek, most Ellis Islandról egyenesen oda szállítják őket, még pedig felügyelet alatt, ahol letelepedni akarnak. Egy fiatal zsidó a legnagyobb izgalommal panaszkodott vezetőmnek, mert szerencsétlenségére egy olyan helyet nevezett meg, ahova ő tulajdonképen nem is akart menni és most már kétségbe volt esve, hogy ezen nem lehetett változtatni. És csakugyan oda kellett mennie, de utóvégre ennek ő maga volt az oka. Nekem úgy tetszik, hogy e gyakran brutális igazságtalanságoknak két oka van: az egyik, hogy ez az óriási tömeg ezt az egy kikötőt lepi el és hogy ezért az egyes ese6*