Majba Vilmos: Életképek a keresztyén szeretet munkamezejéről (Budapest, 1914)

I. Értekezések - Belmisszió városában. Zimmermann Rezső

11 A belmisszió városában. Ez alatt a város alatt Bethelt értem, Bielefeld mellett, Németországban. Itt tavaly nyáron, egy hónapot epileptikus beteg gyermekek ápolásával töltöttem, közelebbről meg akarván ismerkedni a belmissziói tevékenységek terével és természetével. Kuhlo lelkész úr, aki sok év óta igazgatja a betheli diakónus-intézményeket, legalább egy negyedévre tette azt az időtartamot, amennyi alatt Bethel összes belmissziói intézményeibe bele lehet tekinteni. S így én, ki csak egy hónapot tölthettem ott, nem mondhatom magam szakértőnek, mikor Bethelt ismertetem. Mindazáltal azt hiszem, hogy egy s más irányban helyes megfigyeléseket tehettem, s a betheli intézmények általános felfogásában az érdeklődőknek szolgálhatok valamivel. Képzeljük el az anyagilag óriási méretekben gyarapodó protestáns Poroszországot, amint megszólal a lelkiismerete, hogy tegyen valamit a nyomorultakért. Emeljük ki még egyszer óriási méretekben való gazdagodását, hatalmas múltú, mély vallásosságát; aztán tekintsünk arra az egyszerűségében fenséges lelkipásztori alakra, Bodelschwinghre, aki miután az utcaseprő gyerekeknek imára gyűjtögetésével Párisban éveken át szolgálta a krisztusi és ezzel egyúttal a német nemzeti ügyet, most odaáll nemzete elé élő lelkiismeretnek. Ezekből megsejthetjük okát annak a minden magyar képzeletet felülmúló ténynek, hogy egy emberöltő alatt semmiből oly intézmények tömkelege fejlődik, mely külön egyházzá és várossá lesz. Itt tehát minden ízükben és vonatkozásukban oly belmissziói alkotásokról van szó, melyeket a német lutheri egyház élő és ható lelke létesített. Szó van oly evangélikus élő hitről, melynek új szervekre van szüksége, hogy kora igényeinek megfeleljen; mely amikor valamit akar tenni nyomorultjaiért, akkor egy szavára paloták, telepek, falvak, városok születnek, Ki kell emelnünk azt is, hogy itt a protestantizmus nem az államtól és társadalomtól várta a kellő áldozatok meghozatalát, hanem maga, mint vallás és egyház, lépett sorompóba. Vagyis a saját feladatának ismerte ezen szeretetintézmények létesítését s nem a társadalom egyéb szervezeteitől vagy az államtól várta azok megoldását. Nem akart azokra hatni, hogy tegyenek, hanem tett maga közvetlenül. Ezáltal jutott azon helyzetbe, hogy Bethelt minden vonatkozásában tipikus német és élő hiten alapuló vallásos intézménnyé avathatta, noha a társadalomnak, az államnak és egyeseknek támogatását mindenesetre igénybe vette. * Ott terül el előttünk a teutoburgi erdőnek egy zuga: egy darabban vagy 1000 hold szántóföld és erdő helyén épült város. Negyven évvel ezelőtt ki tudja, hogy hány gazdája szántogatta