Majba Vilmos: Életképek a keresztyén szeretet munkamezejéről (Budapest, 1914)

I. Értekezések - Az irodalom a belmisszió szolgálatában. Paulik János

6 kérdem — hány gyülekezetben folyik rendszeresen az iratmisszió, hány lelkész szokta rendszeresen terjeszteni hívei között a vallásos olvasmányokat ?. . . Félek, hogy erre a kérdésre nagyon megszégyenítő feleletet kapnék. Sokan azt mondják, hogy ez nálunk azért nem megy, mivel a magyar természet nem igen kívánja az ilyesmit. De vájjon nem vagyunk-e ennek mi magunk is az okai; okai annyiban, hogy nem szoktattuk rá; nem igyekeztünk népünkben a vallásos olvasmányok iránt való vágyat felkölteni, hanem tétlenül néztük, hogy mások hódítsák el előlünk a tért, az ő saját, a mi céljainknak nem éppen megfelelő irodalmi termékeikkel. Tessék csak a szocialisták akcióját megfigyelni! Vagy tessék csak egy nagyobb ünnep alkalmával bemenni valamely nagyobb pápista templomba; saját szemeimmel láttam, hogy ott minden egyes ülőhelyen többrendbeli vallásos traktátus, röpirat feküdt, amelyeket a templomlátogatók magukkal vihettek. Megjegyzem, hogy nem áll az, mintha a magyar nép lelke teljesen érzéketlen lenne a vallásos irodalom iránt, mert azt is láttam már, hogy bizony észszerű eljárással lehet ezt a népet is e tekintetben való fokozottabb érdeklődésre hangolni. Csak a magyarországi baptistákra utalok. A baptista felekezet tudvalevőleg századrészben sem akkora, mint mi vagyunk. És mégis mit látunk? Sokkal többet produkál s forgat meg irodalmilag, mint mi. Szinte hihetetlennnek fog tetszeni, ha elmondom, hogy a maroknyi baptista nép itt minálunk öt hetilapot ad ki magyar nyelven s kiad néhány idegennyelvűt is; s hogy a baptisták vasárnapi röpirata: az „Olvasd" 1911-ben 442,450 példányban. 1912-ben pedig már 867,950 példányban jelent meg s terjesztetett szét. A hajlam tehát megvolna a népben, csak mi nem sietünk azt céljaink érdekében kellő mértékben kihasználni. Odaát mit tettek és mit tesznek ennek az éppen nem kicsinyelhető eredménynek az érdekében? Fáradtak és áldoztak s fáradnak és áldoznak szüntelen! Minden valamirevaló baptista hívő igyekszik valamely baptista kiadványt megrendelni, mert így szoktatták; sőt akárhány egyszerű, szegény ember több példányt is megrendel belőlük csak azért, hogy azokat szétosztogassa. Ismerek egyszerű cselédlányokat, akik hetenként nagyobb összegeket is áldoznak vallásos traktátusokra, egyszerűen az általuk propagált cél iránt való lelkesedésből és azokat aztán szétosztogatják. Az én templomom előtt is rendszeresen folyik az ilyen osztogatás, s dacára minden ellenakciómnak, hetenként több százra menő „01vasd"-ot osztanak szét a baptisták híveim között. Mindenesetre olyan jelenség ez, amely megérdemli a figyelmünket s a melynek tanulságait le kell vonnunk magunknak,