Szeberényi Lajos Zsigmond: Kierkegaard élete és munkái (Békéscsaba, 1937)

IX.

bé, mindketten mintegy látásukat vesztve azt mondják: nem vagyok képes semmit sem látni. A csirkékhez hasonlóan, amelyeket a kotló a szárnyai alá gyűjt, igyekszünk mi szeretetének a szárnyai alá minden bűnünkkel egyetemben, hogy megvédelmezzen bennünket. A kotló védelmezi a csirkéit és életét is kész azokért feláldozni, Krisztus halálával rejt el bennünket és ezt a menedéket senki sem veheti el tőlünk. Óh örökké biztos, óh boldogan védő menedékhelyünk. Ezt hirdetik nekünk az oltár elől, mert az életét a szószékről, a halálát pedig az oltár elől hirdetik. Egyszer halt meg az egész világért és a mi bűneinkért, halála nem ismétlődik meg, de megismétlődik az, hogy ő éretted is meghalt, éretted, aki az ő testében és vérében nyered a zálogát annak, hogy éretted is meghalt. Óh biztos menedéke a bűnösnek, óh boldog menedékhely, különösen, ha megtanultad előbb, hogy mit jelent az, ha a lelkiismeret vádol, a törvény ítél, az igazságosság büntetve üldöz, mert akkor egészen a kétségbeesésig elfáradva, nyugalmat találsz nála, az egyedüli menedékhelyet, amelyet lelni lehet. Egy ember, a legszeretetteljesebb is, önmagában legfeljebb enyhítőd, mentőd lehet, reád bízva, hogy mint veszed igénybe, de önmagát nem adhatja neked. Azt csak Jézus Krisztus teheti, csak ő adhatja oda magát menedékül neked, nem vigasztaló indokokat, nem tant ad ő neked, hanem saját magát adja oda néked. Kierkegaardnak svéd életírója, Rudin szerint e beszédekben éri el Kierkegaard igehirdetése a tetőpontját. Milyen harmonikus befejezése lehetett volna ez Kierkegaard egész működésének, ha szenvedélye életének végén nem ragadja el oly végzetesen. Igen értékes kis műve jelent meg 1851-ben: „Önvizsgálatul a jelen kornak ajánlva." ") (Til Selvprővelse Samtiden Anbefalet, Köbenhavn 1851. 80. 1.) Ε munkájában már határozottan kifejezést nyer a létező egyházzal szemben való állásfoglalása. Lehmann tanár sze93