Szeberényi Lajos Zsigmond: Kierkegaard élete és munkái (Békéscsaba, 1937)

VII.

hibáinak a bűntársait látjuk. Kierkegaard nagyon szellemesen mondja egyik művében, hogy a gyűlölet nem egyéb, mint hajótörést szenvedett szeretet! És ennek a hajótörésnek az okozója sok esetben nem a gyűlölt egyén, hanem mi magunk vagyunk, mert szeretetünk hajóját túl veszedelmes vizekre engedtük elkalandozni. Különben a legnagyobb ember is túl közelről nézve sokszor érthetetlen gyarlóságot mutat. Aki embertársait hibáikkal és erényeikkel szereti, az sohasem fogja imádni őket, de nem is lesz osztályrésze a bálványok keserű és fájdalmas összeomlásában! Gyermekkora óta tisztelte Mynster püspököt, aki atyját többször meglátogatta s akinek prédikációit apjával együtt sokszor hallgatta a templomban. A mélyebb vallásos indítást, amint tudjuk, éppen Mynster püspök beszédeiből nyerte. Ε beszédek Koppenhága vallásos házaiban közkézen forogtak. Mynster püspök nehéz időben kormányozta az evangélikus egyház bajóját. A dán ev. egyház akkor kifejezetten államegyház volt, de a régi kötelékek már szakadozni kezdtek. A megváltozott politikai viszonyok az egyház életében is éreztették hatásukat, egyesek az államtól való elszakadást sürgették, míg mások a világi elemnek az érvényesülését kívánták az egyház ügyeinek az intézésében. Ilyen átmeneti időszakban az egyház vezetőjének nagy bölcseségre van szüksége. Kierkegaardnak, aki ekkor már a teljes aszketizmusban látta a keresztyénség igazi ideálját, nem tetszett Mynster püspöknek az egyház vezetésében tanúsított bölcsesége s ezt az „okosságot" a keresztyénséggel merőben ellentétesnek találta. Tudnunk kell továbbá, hogy Mynster püspök kiváló szónok is volt, K. pedig minden szónoki művészetet gyanúsnak tartott, amely nem méltó a keresztyénség védelmére, sőt ha a keresztyénség komolyságát tekintjük, egyenesen árúlás. Szerinte a szónoklat elandalít és elvonja a figyelmet a cselekvéstől, mivel sokszor a szónok 70