Szeberényi Lajos Zsigmond: Kierkegaard élete és munkái (Békéscsaba, 1937)

VII.

nyos cikket irt. „A kötelesség igája alól való emancipációról" címen. Politikai világnézetére élénk világot vetnek az ebben kifejtett nézetei. Szerinte a szabadságot úgy értelmezik az emberek, hogy csak az a kötelességünk, ami jól esik és tetszik nekünk. Zsarnokság pedig az, ha a kötelességet parancsként kell teljesíteni. Az emberek szerint az unalmas és gyűlölt kötelesség minden bajnak az okozója. A kor jelszava abban összpontosul,hogyha mindenki megkapjaaz őt megillető jogot, akkor a kötelesség felesleges, sőt káros. Neki, a legszélsőbb individualizmus hívének nem volt semmi érzéke a politikai mozgalmak iránt. Nem tudta megérteni a kitörő lelkesedést, amikor a schlezwigi dán testvérek felszabadításáról volt szó. A „skandináviai eszme" hirdetőit kigúnyolta. A politikában szerinte sok a képmutatás, ámítás s ezt lelke mélyéből gyűlölte. Nem volt benne történelmi érzék és ebben a tekintetben ép ellenkezője volt hazája másik vallásos géniuszának, Grundtvignak. Kierkegaardot különösen az bántotta, hogy a politika annyira úrrá lett a lelkeken, hogy az emberek a vallás fölé helyezték. A vallásos érdeklődés háttérbe szorult, pedig szerinte nem a politikai élet forgott veszélyben, hanem a vallásos élet és a legfőbb jó: a keresztyénség. Hol a keresztyénség, hol az evangélioin ereje? A kor mozgató ereje nem a vallás, mert a politika azt is elnyomja. Ekkor erősödik meg benne az a meggyőződés, hogy a tulajdonképeni keresztyénség már nem is létezik. A keresztyén ideált ekkor már egyedül a szenvedésben és a világnak teljes megtagadásában látja. Az akkori keresztyénség szerinte azért nem az igazi, mert ahelyett, hogy szakított volna a világgal, kompromisszumot kötött vele. Kierkegaardnál ez a teljes belső fordulat Höffding szerint az 1848. évre vezethető vissza. „Elérkeztem — úgymond — a hit legmélyebb értelméhez . . . Istenre nézve minden lehetséges, ez a gondolat a legmélyebb értelemben az én 68