Szeberényi Lajos Zsigmond: Kierkegaard élete és munkái (Békéscsaba, 1937)

VI.

a mezíteleneket, még nem tett bizonyságot a benne lakozó szeretetről, mert az ember elvégezheti a szeretet cselekedeteit szertelen, sőt önző módon is és ilyen esetben az tulajdonképen nem a szeretet cselekedete. Az utolsó és kétségkívül bizonyító erejű ismérve a szeretetnek maga a szeretet, melyet megismer az a szeretet, amely a másik emberben lakozik. Csak az, aki önmaga is szeret, ismeri tel a szeretetet másban is és csak annak a szeretetét ismeri fel más is. A szeretet meg volt a pogányoknál is, az új, a nagy változás az, hogy nekünk kell szeretni. A szeretet ellentéte a gyűlölet, olyan szeretet, amely tönkre ment. Az igazi szeretet eleget tett az örökkévalóság követelményének, kötelességgé lett, soha sem változik, egyszerű. Csak a kötelességgé lett szeretet biztosít örökké a kétségbeesés ellen. A szeretetet nem lehet megénekelni, azt teljesíteni kell. Aki a keresztyén szeretetet csak dicsőíti, de nem teljesíti, az költő és nem keresztyén. Mindenütt, ahol keresztyénség van, ott önmegtagadás is van, ez a keresztyénség lényeges alakja. Krisztus a teljes szeretet, tökéletesen töltötte be a szeretet törvényét. Alaptévedés a szeretet emberi felfogásában, ha azt Istenhez való viszonyunktól elvonatkoztatva fogjuk fel. A keresztyénség azzal győzedelmeskedett a világlelett, hogy az embernek embertársához való minden viszonyát lelkiismereti viszonnyá tette s így a szeretetet is. A szeretet a lelkiismeret ügye és ezért nem az ösztön, nem a vonzalom, a hajlam, az érzelem, vagy az okos számítás ügye. Mivel a szeretet a lelkiismeret ügye, azért tiszta szívből és igaz hitből kell erednie. (I. Tim. 1,5.) Az embernek kötelessége szeretni az embereket, azért mindenekelőtt és felett fel kell adni azt az elképzelt és túlzott álomvilágot, amelyben a szeretet tárgyát keresni és megtalálni kell, ellenkezőleg józannak