Szeberényi Lajos Zsigmond: Kierkegaard élete és munkái (Békéscsaba, 1937)

VI.

kiadását nyomon követte legjelentősebb két kötetes műve: „Kjerlighedens Gjerninger" (A szeretet cselekedetei). Még a legveszedelmesebb antikrisztiánus Brandes szerint is, amikor az ember ezt a művet olvassa, mintha az orgona hangjait hallaná. Jensen szerint bármely alapos összefoglalás is csak gyarló képét adná a fenséges és mély tartalomnak. Ez a mű szinte szükségszerű folytatása az előbbinek. mert míg abban a keresztyén embernek az embertársa okozta szenvedésben való magatartását ecseteli, addig ebben azt írja le, miként kell a keresztyén embernek felebarátait szeretnie és mik a szeretet cselekedetei igaz keresztyén értelemben. Imával kezdi e művét: „Mikép lehetne helyesen beszélni a szeretetről, ha rólad megfeledkeznénk, óh szeretet Istene, akitől származik minden szeretet a mennyben és földön. Te, aki nem kíméltél semmit sem. hanem odaadtál mindent a szeretetben. Te, aki szeretet vagy, úgyhogy a szeretetet tanúsító csak általad és te benned szerethet igazán! Hogy lehetne a szeretetről igazán szólani, ha megfeledkeznénk rólad, aki nyilvánvalóvá tetted, hogy mi a szeretet. Te Üdvözítőnk és Megváltónk, aki odaadtad magadat, hogy mindenkit üdvözítsél. Hogyan lehetne helyesen szólni a szeretetről, ha megfeledkeznénk rólad, óh szeretet szelleme, aki semmit sem veszel a magadéból, hanem emlékeztetsz a szeretet ama áldozatára, emlékezteted a hívőket arra, hogy úgy szeressenek, amint ő szeretett, szeressék felebarátaikat mint önmagukat. Óh örök szeretet, Te, aki mindenütt ott vagy és sohasem vagy tanúságtétel nélkül, ahol téged hívnak, nem hagyod magadat semmiben bizonyság nélkül, amit itt szeretetnek vagy a szeretet cselekedeteinek neveznek, de a mennyben ott egyetlen cselekedet sein tetsző, ha az nem a szeretet cselekedete: őszinte az önmegtagadásban és éppen azért a szeretetre irányuló törekvés mindig nélkülözi az érdemszerzés követelményét." Nem téve50