Szeberényi Lajos Zsigmond: Kierkegaard élete és munkái (Békéscsaba, 1937)

VI.

ről tesznek tanúbizonyságot. Érdekes naplójának alábbi kicsiny, különálló jegyzete: „Heterodoxan azt kell mondani: a megtérés megelőzi és feltételezi a bűnbocsánatot. Ortodoxán azt kell mondani: a bűnbocsánat megy elől és megerősíti az embert abban, hogy igazán megtérjen." Kierkegaardnak „Opbyggelige Taler i forskj eilig Aand" (Épületes beszédek különféle szellemben) című műve 1847-ben jelent meg. A mű három részre oszlik: az első rész egy alkalmi beszéd (Egy gyónási beszéd új kiadásban is, 130 sűrűn nyomtatott lap). A második rész két beszédben arról szól, amit a mező liliomától és az égi madaraktól tanulunk. A harmadik rész a szenvedések evangéliumáról szól hét beszédben. „Az első részben Jakab apostolnak ebből az intelméből indul ki: „Szenteljétek meg a szíveteket ti kétszínűek!" Nem szabad két úrnak szolgálnunk. Ennek a követelménynek akkor teszünk eleget, ha igazán akarjuk a jót, mert csak ez lehet az, ami megmarad az örökkévalóságban is. A jót akkor szeretjük igazán, ha készek vagyunk a jóért mindent feláldozni és e! szenvedni. A második részben arról szól, hogy a mező liliomai^ és az ég madaraira tekintve (Máté ev. 6. 24—34) megtanuljuk a megelégedést emberi mivoltunkkal, mert minden világias aggodalom onnan ered, hogy az ember nem elégszik meg azzal, hogy ember. De tekintsük Krisztus e szavait: „Ha pedig a mezőnek füvét, amely ma van és holnap kemencébe vettetik, így ruházza az Isten, nem sokkal inkább-é titeket, ti kicsinyhitűek?" (Máté 6, 30.) Mily fenséges gondolat tehát, hogy emberek lehetünk, akik Isten képére teremtettünk és nagy ígéretet nyertünk, amelynek elnyeréséhez az szükséges, hogy egyet akarjunk: Istennek szolgáljunk és egyedül csak neki." Választanunk kell Isten és a mammon között. 47