Szeberényi Lajos Zsigmond: Kierkegaard élete és munkái (Békéscsaba, 1937)

V.

kerülnek az újságba. Ha a kávéházban megjelent, mindenki azt figyelte, vájjon kezébe veszi-e a „Corsar"-t. Akár kezébe vette a lapot, akár nem, mindenképen megszólták. Már-már attól félt, hogy a tömeg az uccán bántalmazni fogja, de erre nem került sor. A gúnyolódás és a csúfolódás záporában azt látja, hogy senki sem fogja a pártját. Az emberek nyíltan és titokban elfordulnak tőle. Jót nevetnek rajta — ő pedig szenved. Különösen a nép gyűlölete esett rosszul neki, egy későbbi művében erre vonatkozólag mondja: „Igazán sohasem voltam életemben „előkelő". Magam is alacsony sorsból származva, szeretem a közönséges embert, vagy amint szeretik mondani: „az egyszerű néposztályt — és pedig azért szerettem, mert abban örömömet találtam. Éppen ez a néposztály volt az, amelyet ellenem uszítottak, amellyel elhitették, hogy előkelő vagyok, pedig ha valóban előkelő lettem volna, akkor ez meg nem történhetik". A harcban Goldschmidt lett a győztes, annyira sikerült neki a szemtelenségig merész gúnyolódásaival nap-nap után lerombolni K. tekintélyét, hogy már az egyetemi ifjúság is gúnyolódott a nagy író felett, egyik diák műkedvelő előadáson szerepeltették a karikatúráját „Sörén Kirk" elnevezés alatt. Naplójában keserűen kifakadt a „Corsar"-féle sajtó ellen, azt mondva, hogy olyan kis országra, mint Dánia, veszedelmes az ilyenfajta sajtó meghonosulása és elterjedése. Az ilyen sajtó rágalmaival és ferdítéseivel naponkénti lélekgyilkosságot végez, e gyilkosságok áldozatainál csődöt mond a legmélyebb orvosi tudomány, mert nem tudja megállapítani a halál okát. Ez a sajtó már is megteremte gonosz gyümölcsét: a csőcseléket, amely eddig hiányzott Dániában. Nagy államok még csak elbírják az efajta sajtót, bár ott is túlkíméletesek e veszedelmet jelentő sajtóval ,szemben. Helyesen figyelte meg a hatalomnak e tekintetben! állásfoglalását, amikor 41