Szeberényi Lajos Zsigmond: Kierkegaard élete és munkái (Békéscsaba, 1937)

IV.

a hit lovagjai. Nem a tanítók, hanem csak a hitvallók. Egy egyszerű ember példáján mutatja meg, hogy kik azok, akik megtették az elhatározó lépést Isten felé, hogy kik azok, akik igazán hisznek. Ε leírásnál egészen hű marad a protestantizmushoz, vagyis a Luther által keresztülvitt reformáció keresztyén élet tökéletességideáljához. Az előbbi művet csakhamar követte a „Gentagelsen et Forsög i den experimentale Psychologie af Constanin Constantius" című munkája. (Ismétlés, próbálkozás a kísérleti psychologia terén.) „E műnek az a célja, hogy megakadályozza a hit felcserélését értéktelen szurogátumokkal s ezt akarva elérni, bemutatja a vallásos szférába való téves átmenetet. Az esztetikus ember előtt gyűlölt fogalom az „ismétlés", mivel az esztetikus álláspont embere minden ismétlést kerül, lévén az előtte unalmas. Az esztetikus világnézet szerint kerülni kell minden rendes hivatást, mert az bizonyos lekötöttséggel jár. Néha azért megpróbálja az ismétlést, mint bizonyos esetekben élvezetet nyújtó dolgot. Erre hoz fel példát. Constantin Constantinus Berlinbe utazik, hogy megpróbálja az ismétlés hatását. Odaérkezve látja, hogy minden megváltozott. Régi vendéglőse megnősült s emiatt nem kaphatja meg azt a szobát, amelyben első berlini tartózkodása alkalmával lakott. A változások izgatottá teszik. Megharagszik és hazautazik abban a tudatban, hogy ott nincs változás. Váratlanul otthon terem s ott meg éppen nagytakarítás van. Még dühösebb lesz és haragjában megállapítja, hogy ismétlés egyáltalában nem létezik." „Ebben a művében K. az „ismétlés" alatt azt érti, hogyha az ember a szellemi élet (esztetikus, etikus, vallási) egyik alacsonyabb állápontjáról a magasabb álláspontra megy át, akkor mindig magával viszi az alacsonyabb álláspont világnézetét is, csakhogy átszellemült alakban, úgy hogy ami az alacsonyabb állás29