Szeberényi Lajos Zsigmond: Kierkegaard élete és munkái (Békéscsaba, 1937)

IV.

élvezetnek, legyen az testi, vagy szellemi élvezet, kétségbeesés a vége. Az esztetikus álláspont embere csak úgy mentheti meg a legbecsesebb részt, az egyéniségét, ha magasabb szférába emelkedik s ez az etikus alap, amelyen „B" él. Az esztetikus ember számára csak lehetőségek léteznek, míg az etikus ember számára csak feladatok. Az etikus ember első feladata, egyéniségének a kiképzése s ezzel annak az ideálnak az elérése, mely minden egyes ember lelkével adott. Ezt az ideált nem magát a világtól elkülönítő remeteként valósítja meg az ember, hanem a társadalomban élve azon a helyen, ahová őt a gondviselés állította. Az etikus ember mély összhangban tartja saját egyéniségének a művelését a közért való munkálkodással. Az etikus álláspont okvetlenül az esztetikus felett áll, de ezért ezen az állásponton is kétségbeesik az ember, mert egyénisége kiművelésénél oly tényezőt vesz észre, amely minden munkáját lehetetlenné teszi — s ez a bűn. Az esztetikus és etikus álláspont felett áll a vallásos világnézet. Ennek a gondolatnak ad kifejezést K., amikor műve végén egy öreg jütlandi lelkész prédikációját közli arról az épületes gondolatról, hogy Istennel szemben soha sincs igazunk. Az etikus ember kétségbeesése a bűnbánatban jut kifejezésre, ez képezi a határvonalat az etikus és a vallási világnézet között. Az öreg jütlandi lelkész kifejezésre juttatja azt a Kierkegaard műveiben sokszor hangoztatott gondolatot, hogy csak az az igazság, amely épít s csak ez az igazság az egyes emberre nézve is." Ez az első nagy mű alapította meg Kierkegaard írói hírnevét. Folytatása ennek az a nemsokára ezután megjelent kisebb terjedelmű, de mélyebb tartalmú mű, amelyenek címe: „Frygt og Baeven"· (Félelem és rettegés.) Ε munkájában az etikus világnézet felett álló vallásos világnézetet írja le. Ez Kier27