Szeberényi Lajos Zsigmond: Kierkegaard élete és munkái (Békéscsaba, 1937)

II.

korában az öreg K. meghalt.

1)* Halála mély benyomást tett a fiára, aki evvel kapcsolatban írja egyik későbbi művében, hogy az ember örökre megnyeri azt, amit időlegesen elveszít. Ő is elvesztette földi atyját, de megnyerte az örök atyját, az Istent. Szemrehányást tesz magának, hogy sokszor elkeserítette atyját vizsgáinak a halogatásaival. Nekifekszik tehát a tanulásnak, a következő évben kitűnő eredménynyel teszi le a kijelölt vizsgát és benyújtja a filozófiai doktorátushoz szükséges értekezését: „Az irónia fogalmáról, állandó tekintettel Sokratesre" címmel.

2) Ε munkájában már kibontakozik Kierkegaard későbbi irodalmi munkásságának a vázlata. Azt a nagy változást, amelyen Kierkegaard atyjának vallomása és halála óta keresztül ment, megtérése időpontjának is tekinthetjük, bár vallásos érzelmei azelőtt is erősek voltak. Tehát rég táplált érzelmei lettek intenzívebbekké ez egymásután következő két lelki megrázkódtatás következtében. Az 1839-ik év első napján ezt az imát írta a naplójába

3): „Uram, nyugtasd mege kebelnek hullámait, csendesítsd le az abban dúló vihart! Én lelkem, légy csendes, hogy az isteni munkálkodhasson benned! Én lelkem, légy csendes, hogy Isten megnyugodhasson te benned és annak békéje eláraszthasson téged! Igen, Atyánk a mennyben, sokszor tapasztaltuk már, hogy a világ nem adhat békét nekünk, add éreznünk, hogy egyedül te adhatsz békét nekünk s add megfigyelnünk ama ígéret igazságát, hogy a te békédet az egész világ sem veheti el tőlünk." Minden igyekezete odairányúl, hogy szivét teljesen Istennek adja. Ezért írja naplójába: „Vagy talán azt gondolod, hogy elég, ha te is, úgy mint a zsidók, akik a föld terméséből és állatjaik szaporulatából tizedet *) Az eddigi jegyzetek oldal és sorszámként vannak hátul a jegyzet rovatban megjelölve. Ezentúl ezen számok jelzik azokat. 2* 19