Szeberényi Lajos Zsigmond: Kierkegaard élete és munkái (Békéscsaba, 1937)

X.

a dán ev. országos egyház, mert sokan neki köszönik,, hogy Krisztushoz vezettettek. Martensen halotti beszédében a többek között eze­ket mondja: „Kövessétek, az igaz tanuk hitét! Attól a férfiútól, akinek drága emléke tölti el szíveinket, gondolatunk visszaszáll az igazság tanúinak egész soro­zatára, amely szent láncként végigvonul az időkön, az apostolok napjaitól egészen napjainkig. Mindnyájan egyetértenek ebben a tanuságtételben: az idők változ­nak, de Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz, e világnak a tudománya, e világnak az országai változ­nak és elavulnak, de Krisztus tudománya és országa örökké megmarad! Az igazság tanúinak e szent láncá­ban volt a mi elköltözött tanítónk is egy az Istennek és Atyának a dicsőségére szolgáló tag. A hitnek a tanu­ságtételét a szellem és erő bizonyságával érvényesítette közöttünk! Az idő, amelyben először lépett fel prédi­kálni, sivár és terméketlen kor volt, az uralkodó gondol­kozás előtt idegen volt Isten törvénye és az evangélium. A lelküsmeret törvénye és annak szigorú követelményei helyett egy lanyha, földi boldogságtan uralkodott, amely az embereknek csak arra adhatott utasítást, hogy mi­ként lehetnek szerencsések e földön, miként élvezhetik a világot az élet felszínén anélkül, hogy tudakozódná­nak az élet alapja, célja felől anélkül, hogy kérdeznénk: Honnan és hova? Krisztusnak a bűn és kegyelemről tanúskodó csodálatos szeretet evangéliuma helyett a templomokban az emberi tudomány hervadt beszéde hangzott, amely szégyelte Krisztus evangéliomának a teljességét és csak emberi ész szemlélődésekkel állott vagy múló érzéseket és meghatottságot akart felkölteni,, anélkül, hogy választ adott volna az emberi szív ama legmélyebb kérdésére: „Mit cselekedjem, hogy üdvözül­jek?" Akkor fellépett ez a férfiú, hogy népünknek prédikáljon, először egy csendes falusi templomban, ahonnan hangja hamar eljutott hazánk különböző vidé­109

Next

/
Oldalképek
Tartalom