Sztehlo Kornél: A Protestáns Közös Bizottság munkája 1892-1924 (Budapest, 1926)
6 hogy azokat a helytartótanács meghallgatásával az igazságnak megfelelően fogja elintéztetni. Az uralkodó tehát a helytartótanácsot állította oda bűnbaknak, ez utóbbi pedig teljesen a klérus befolyása alatt állván és pápaiabb lévén a pápánál, a sérelmi panaszokat természetesen elutasította. Érdekes, hogy protestáns főgondnokok herceg Koháry magyar udvari kancellártól azt a bizalmas értesítést nyerték, hogy a kedvezőtlen rendeletek egyenesen a legfelsőbb kabinettől jönnek a magyar kormányszékekhez.* Ez a jogértő és évtizedeken keresztül tartott állapot okozta azt, hogy a protestáns egyházak majd egyenként külön, majd együttesen szövetkezve védekeztek az elnyomás ellen és midőn a protestánsok végre belátták, hogy a királyhoz hiába fordulnak, a tizenkilencedik század harmadik évtizedében az országgyűléshez fordultak, ahol kedvezőbb eredményt értek el és ahol végre az 1848. évi XX. törvénycikkben el lett ismerve elvileg a bevett keresztyén vallásfelekezetek egyenjogúsága és viszonossága. Ezen elvi kijelentéssel azonban a sérelmek még teljes orvoslást nem nyertek, a protestánsok ellenségei a zaklatást és az egyenlőségi elvbe ütköző sérelmes eljárást tovább is folytatták. A szabadságharc leverése utáni időben az abszolút kormány ugyan a vallásegyenlőség hívének mondotta magát, de a protestáns autonomia letörésére irányuló tervei (1859-iki pátens) és a római pápával kötött Goncordatumnak a protestánsokat is sértő rendelkezései elárulták, hogy az abszolút kormánynak nem volt őszinte szándéka a protestánsok sérelmeivel törődni. Az alkotmány visszaállításával, meglehetős huzavona után, sikerült a protestánsoknak zsinatok megtartására a királyi engedélyt megkapni és a zsinatot 1891. évi december 5-én a két protestáns egyház Budapesten megnyitotta. Ezen zsinatokon vetődött fel az az eszme, hogy az 1848. évi XX. törvénycikkben elismert vallásegyenlőség és viszonosságnak gyakorlati érvényt szerzendő, mindkét egyház küldötteiből egy állandóan működő bizottság alakíttassék. Az ennek folytán megalakult bizottság azután, mely hivatalosan „a két protestáns egyházat közösen érdeklő ügyekben kiküldött vegyes bizottság" elnevezést nyerte, azok az ügyek tárgyaltattak, amelyeket esetről-eset re a két egyház főhatósága, a reformátusok egyetemes konventje és az evangélikusok egyetemes gyűlése tanácskozás, véleményadás, esetleg határozathozatal végett oda áttett. A bizottság határozatait az elnök által esetről-esetre összehívott ülésekben az előadó által elkészített munkálatok alapján hozta meg. * Zsilinszky Mihály a magyarhoni protestáns egyháztörténete 617. lap.
