Sztehlo Kornél: A Protestáns Közös Bizottság munkája 1892-1924 (Budapest, 1926)

Befejezés

BEFEJEZÉS. Ha az eddig előadottakra visszatekintünk, megállapíthatjuk, hogy az 1903. évi véleménynek címzett emlékiratban felhozott sérelmek nagyban orvosoltattak. Előfordultak ugyan még elvétve esetek, midőn híveinkkel szemben a vallásegyenlőségi elvbe ütköző sérelmek elkövettettek, de a magyar római katholikus püspöki kar szelleme, amely a vallási türelmetlenség dolgában nem látszik osztani Róma intransigens álláspontját és amelynek hazafisága nem engedi könnyelműen felbontani azt az érdekközösséget, amelv a hazánk jelen állapotában kívánatossá teszi, hogy minden magyar ember kerüljön mindent, ami a felekezeti békét megzavarja, arra a reményre jogosítanak fel bennünket, hogy nem lesz okunk ez irányban további panaszokra. Amire azonban a vallásegyenlőség teljes megteremtése végett még szükség van és amit csak törvényhozási intézkedéssel lehet rendbehozni, ez a protestáns vallású lakosoknak párbér és hasonló címeken még mindég fennálló megadóztatásának megszüntetése és a protestáns földbirtokosnak, valamint a fővárosnak és a községeknek a kegyúri terhektől való mentesítése. Állami törvényben állapítandó meg a protestánsoknak adandó segélyezés is. "Van ezeken kívül hazai törvénynek, az 1894. évi XXXII. törvénycikknek egy intézkedése, mely a létező viszonyokra való tekintettel a protestánsokra felette sérelmes. Ez a gyermekek vallásának térítvény ellenében megengedett egyességi megállapítása. A minimum, amit a protestánsok követelhetnek, az 1868. évi LIII. törvénycikk rendelkezésének visszaállítása. Ezen nyitva hagyott kérdések rendezését és az államsegélynek törvényben leendő megállapítását a különböző kormányok két évtizeden keresztül ismételve megígérték, sőt felhívták a közös bizottságot, hogy küldjön ki tagjai közül néhányat, akikkel a kormány ezeket a kérdéseket megtárgyalná. A közös bizottság már 1910-ben megnevezte küldötteit, akik azonban azóta, egynek kivételével már mind meghaltak. A kormány azonban az 1848. évi XX. törvénycikk által is előírt meghallgatást még mai napig sem foganatosította. Addig pedig, amíg ezek az ügyek nem rendeztetnek, a közös bizottságra szükség van.