Sztehlo Kornél: A Protestáns Közös Bizottság munkája 1892-1924 (Budapest, 1926)
IX. Ujabb sürgetések. — Államsegély
42 püspöki kar a pápai constitució kihirdetése alkalmából kibocsátott. Sajnálattal kell constatálnunk, hogy ezen instrukció által a püspöki kar maga letépte azon elismerés babérjait, amelyekkel a magyar közvélemény a püspököknek a Ne Temere visszavonása körül kifejtett buzgóságáért adózott. A Ne Temere főleg azért sérelmes, mert a lelkiösmeretre kényszert gyakorol. — Nem az a theoretikus és csakis a belső fórumot kötelező kijelentés, hogy a vegyes házasság érvénytelen, képezi a Ne Temere nagy sérelmét, mert hiszen ezen kijelentésnek az állam törvényével szemben jogi jelentősége amúgy sincs, hanem az a célzatos törekvés ezzel a kijelentéssel a katholikus hívőkre lelkiösmereti kényszert gyakorolni akarni, képezi a Ne Temere méregfulánkját. Sajnálattal kell tapasztalnunk, hogy ez a célzatos törekvés a katholikus hívőkre ily lelkiösmereti kényszert gyakorolni akarni, teljes mértékben megvan a püspökök instrukciójában is. Megengedjük, hogy a római katholikus püspökök nem foglalhatnak el oly álláspontot, amely egyházuk elveivel ellenkezik, de nem csodálkozunk eléggé azon, hogy ők, akik a magyar törvényhozásnak hivataluknál fogva tagjai, nyíltan felhívják papjaikat, hogy buzgósággal törekedjenek a törvényt eszélyességgel és leleményességgel kijátszani. A magyar proetstáns egyházak mélyen sajnálják, hogy azok a törekvések, amelyek a vallást máris a politika terére vitték a magyar katholikus egyház legmagasabb köreiben is ekként nyilvánulnak, ezekkel szemben egyházaink kizárólag a törvény alapjára helyezkednek és sürgetik az 1848 :XX. törvénycikk végrehajtását, elvárván híveiktől, hogy az újabb támadásokkal szemben ugyanazon hitbuzgóságot és a protestantizmushoz való ugyanazt a ragaszkodást fogják tanúsítani, amelyet őseink hasonló támadásokkal szemben tanúsítottak. IX. Ujabb sürgetések. — Állami segély. 1910. A protestáns közös bizottság az 1910-ben bekövetkezett kormányváltozástól várván a protestánsok sérelmeinek ismételve sürgetett orvoslását, 1910. évi április hó 3-án tartott üléséből a következő felterjesztést intézte a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez: „Azon feladatok között, amelyek megoldására Nagyméltóságod kormánya vállalkozott, örömmel látjuk az 1848:XX. t.-c. fokozatos végrehajtását, amelyet 1904-ben az akkori kormány kezdeményezett és amelynek megvalósítására 1904-ben és a következő években Nagyméltóságod elődje az első lépéseket megtette. Az 1848. XX. t.-c. 2. és 3. §-a, amelyben a teljes vallásegyenlőség és viszonosság kimondatott, mai napig sincs végrehajtva és most is fennállanak és újra meg újra felmerülnek azok a sérelmi esetek, amelyeket a „Véleményben" felsoroltak.
