Sztehlo Kornél: A Protestáns Közös Bizottság munkája 1892-1924 (Budapest, 1926)

VII. A „Netemere" decretum

.. tt'-s .SS- - *••;.· ν 'Λ;.:, • ·*•·.>« /·•« ΐ Χ'

4 . ^Mffíy- ι; 35 ros megállapodások elleni védekezést a lelkészi kar imperativ kötelességévé tegyék s e körüli teendőit részletesen körülírják." Az evangélikusok egyetemes gyűlése 1909-ben megállapította ezt az utasítást, melyet a következőkben közlünk. Utasítások az egyházi tisztviselők részére a vegyes házasságok dolgában. 1. A lelkészek érdeklődjenek az állami anyakönyvvezetőnél bejelentett vegyes vallású házasságkötések iránt. Hetenként legalább egyszer tekintsék meg a házassági hirdetéseket és ha azt tapasztalják, hogy vegyes házasság van tervbe véve és a házasulok egyike az ő hívők, vagy maguk közvetlenül személyesen, vagy a hozzájuk tartozó fél rokonai és barátai közvetítésével kövessenek el mindent, hogy a gyermekek vallására nézve egyházunk hátrányára egyezség ne létesíttessék. Ha már a házasulok erősen ragaszkodnak ahhoz, hogy gyermekeik egy vallásban neveltessenek, igyekezzenek őket meggyőzni a mi tiszta evangéliumi hitünk és vallásunk magasztosságáról, a szabad egyéni szellem kifejlődésére való nagy befolyásáról és arról, hogy az összes nagy, szabad és haladó nemzetek a tiszta evangéliumi hit befolyásának és felszabadító erejének köszönik felvirágzásukat. Tehát, ha a házasulok gyermekei mindnyájan az evangéliumi vallást követik, az rájuk nézve szellemi és erkölcsi tekintetben csak nyereség leend. 2. Ha a lelkészek arról értesülnek, hogy vegyes házasság van készülőben, hívják magukhoz vagy keressék fel a házasulókat és beszéljék meg velők a kath. lelkésztől követelt felmentés és a gyermekek vallásának kérdését bizalmasan és jóakaratúlag. Óvakodjanak e mellett minden furfangtól és leleményeseégtől és szorítkozzanak arra, hogy híveiket arra a lelkiismereti és erkölcsi veszélyre figyelmeztetik, melyek a protestáns házasulok vallását különösen a róm. kath. plébánosok részéről fenyegetik. Figyelmeztessék a szülőket a házasulóknak a confirmátió alkalmával letett fogadalmukra, amelyet, ha megszegnek, lelkiismeretüket Isten és egyházuk előtt hitük elárul ásával megterhelik. Utaljanak a közmegvetésre, amely a vallását eláruló protestánsra saját hitsorsosai körében nyilvánulni fog és híveik műveltségi fokához és értelmiségéhez képest iparkodjanak azokat arról meggyőzni, hogy ne kockáztassák lelki üdvöket világi előnyök kedvéért és ne kövessenek el jellemtelenséget az által, hogy önmagukat vagy gyermekeiket feláldozzák oly vallásnak, mely saját jobb meggyőződésük szerint téves és a Krisztus Urunk átal tanított igazságoktól eltért. 3. Ha a lelkészek abbeli fáradozásuknál, hogy híveiket a katliolikus vallásra való áttéréstől, vagy a katholikus vallás javára való reverzális adástól visszatartsák, azt tapasztalják, hogy saját híveik lelki kényszer alatt állanak, hogy a protestáns félnek jóformán a házasságtól való elállás és saját egyházának elárulása között kell választania, vagy azt, hogy a katholikus lelkész leleményességgel iparkodik a protestáns felet körülhálózni, vagy saját hitfelét erőszakosan befolyásolni, szerezzenek a megtörténtekről bizonyítékokat és tegyenek az esetről, annak körülményes leírásával és a bizonyítékokról az esperesnek jelentést. Bizonyítékok lehetnek szavahihető tanuknak írásba foglalt nyilatkozata, esetleg a házasulóknak írásbeli nyilnt3* ÉttMÍlMÍlÉHÍ