Emlékkönyv … a reformáció négyszázados évfordulója alkalmából (Budapest, 1918)

III. Országos jubiláris emlékünnepély Budapest székesfőváros közgyűlési termében

Szilassy Aladár dr. ünnepi beszéde. Milyen feladat vár a jövőben a reformációra ? Tisztelt Díszgyűlés! Jelentőségteljes idők mesgyéjén megállunk egy ünnepies órát szentelni a reformáció emlékének. Elmerülünk a múltba, csodálattal eltelve látjuk azt a sok áldást, amit a kegyelem Istene az emberiségnek, hazánknak is, a reformáció által adott. De a mi ünneplésünk tökéletlen és egyoldalú s annak nem lesz meg sem egyházainkra, sem híveire az az áldása, amelynek ebből az ünnepélyből reájuk fakadni kell, ha a nagyszerű mult nem lelkesít, ha a vérzivataros jelen nem indít bennünket arra, hogy őszintén magunkba szállva, a jövőbe igaz és komoly elhatározásokkal lépjünk be. Arra, hogy a reformáció ötödik százada milyen legyen, kétségtelenül nagy befolyása lesz annak, hogy mi — a mostani egésí protestáns nemzedék — hogyan, mily érzelmekkel ünnepelünk. A mai napot nem szabad egyszerű kegyeletes emlékünnepnek tekinteni; hanem egyszersmind kiindulópontjává kell azt tennünk a reformáció erőteljes folytatásának; előre kell tekintenünk a jövőbe, egyéni felelősségünk teljes átérzése mellett meg kell állapítanunk keresztyéni kötelességeinket; és meg kell fogadnunk, hogy azokat Isten segítségével, híven teljesítjük is. Hogy milyen feladat vár a reformációra az e válságos idők után következő jövőre nézve ? Erre feleletül azt mondhatjuk, hogy a feladat tulajdonkép nem változott; 400 év előtt s azóta is feladata a lelkeknek a tiszta evangéliumhoz vezetése, a lelkekbe utat nyitni a semmivel el nem homályosított krisztusi igazságok befogadására és ezáltal a keresztyén élet boldogságában való részeltetés; a krisztusi életelvekben rejlő erők kifejtése, a szellemi haladás és a felvilágosodás minden téren. 4