Emlékkönyv … a reformáció négyszázados évfordulója alkalmából (Budapest, 1918)

III. Országos jubiláris emlékünnepély Budapest székesfőváros közgyűlési termében

47 a lelkiismereti meggyőződést követelő reformáció a tudományos l:utatás függetlenségének harcosa. Az adott igazsággal szemben az igazság fenntartás nélkül való keresésében állapítja meg a tudomány nagy hivatását s felszabadítja azt a tekintély nyűgöző hatalma alól. Gazdag ajándékaiból jut az állami szervezetnek is. Hatalmas tényezővé válik a nemzeti államok kialakulásánál. Magas eszményeket visz az állami életbe. Istenországa munkásává teszi, de önállóságát, önálló hivatását elismeri s nem helyezi egyházi gyámkodás alá. Az embert védelmező törvények és intézmények végtelen sora ugyancsak a reformáció szellemének hatása alatt született meg. És felejthetnénk-e, hogy· mit tett a reformáció azért a családi életért, melyről mélyre tekintő gondolkodó igaz szavakkal mondja: bogy az „minden protestáns kultúra foglalata és szimbóluma?" És nem érezzük-e, micsoda hatalmas kuitúrtényezője lett a nemzeti társadalomnak a papnőtlenség eltörlésével? Az egyszerű paplakokból és a tiszta erkölcsű családi élet tűzhelyeiről ma is az evangélium lelkét rejtegető életerő árad szerteszét. Az emberi jogok fejlődésén is megérezzük a reformáció hatását. A lelkiismereti szabadság egy tőről hajt a politikai szabadsággal. Nemzetünk vérzivataros múltja bizonyítja a kettő elválaszthatlan kapcsolatát. Az egyetemes emberi méltóság elve, mely ember és ember közt különbséget nem ismer, hanem mindenki lelkében az örökkévaló Isten ugyanazon bélyegét látja, mindenki elé ugyanazon emberi hivatást, azonos követeléseket s a Krisztusban egyesülő ugyanegy életcélt tűz, — az emberi jogok kiterjesztésének mozgató erőit rejti magában. Az egyéni vallásosság kiépítésére irányuló törekvés, mely az egyént kiemeli a tömegből s az egyéni meggyőződésen alapuló egyéni vallásosság kidolgozásában látja az egyén és egyház nagy érdekeit, az emberi jogfejlődés és az egyéniség érvényesülése jövendő irányait rejti magában. Jól tudom, m. t. Közönség, hogy a reformáció áldásainak sorozata még ezzel sincsen kimerítve. Lenn a föld mélyén, hova emberi tekintet alig ér, mélyfekvésű földrétegek között tiszta vizű erecskék szivárognak. És fenn a magas levegőégben, hol láthatatlan atomokban elvész az ember kutató tekintete, titokzatos erők áramlanak. És míg újra formálódik körülöttünk a világ s a régi romjain új világ alakul, nem vesszük észre, hogy a föld mélyén szivárgó vízerecskének és a levegőégen keresztülhullámzó erőáramlásnak munkája szintén benne van a nagy fejlődésben. Kicsoda sorolhatná •el a reformáció áldásait ? Lelkének szárnya nőtt, igazságai beszáll-