Emlékkönyv … a reformáció négyszázados évfordulója alkalmából (Budapest, 1918)

III. Országos jubiláris emlékünnepély Budapest székesfőváros közgyűlési termében

43 kapcsolódik egybe annak benső tartalma. Most már a vallási képzetek foglalatánál többet jelent a hit: az érzelmi, értelmi és akarati tehetségek Istenben összeolvadó összhangját jelenti. A hit Istenbe vetett megingathatatlan bizodalom, mellyel megragadjuk üdvösségre vezérlő erős karját. A hit az Isten akaratának megtalálása és az ő útjának a követése. Nem marad elvont képzelődés, magába zárkózó elmélet, hanem szeretettől áthatott életté lesz. De a hit által szült cselekedetnek — és ebben rejlik a régi és új vallási világnézet egyik nagy ellentéte — nincsen üdvösségszerző érdeme. Természetes egyszerűséggel termi a· maga gyümölcsét, mint az életeiős gyümölcstermő fa. Nem az érdem megszerzése, nem a jutalom várása, hanem a természetes erkölcsi szükségképeniség vezet a szeretet cselekedeteire. Ez is kegyelem s dacára mindennek, a lélek üdvössége is kegyelem. Üj fényben jelenik meg maga a szent Isten. A középkori dogmák lelket bénító törpeségéből, mint valami új. hatalmas istenkép magasodik ki fenséges alakja: a lélek és igazság Istene. Nem töredékes, külső cselekedetet, nem a jócselekedet kicsiny pénzértékére váltott emberi érdem halovány utánzatát követeli, hanem az élet legdrágább erkölcsi értékeit. Üj világosságban lép elénk az ember fogalma. Isten szeretete a legnagyobb méltóságra, a szabadságra hívja el s Isten kegyelme a legnagyobb boldogságot, az üdvösséget biztosítja számára. De éppen így új kapcsolatot mutat az Isten és ember viszonya. Külső megnyilatkozására nézve ez a kapcsolat közvetlen. Az istenkereső emberiélek minden akadály nélkül, közvetlenül keresi és találja meg Istent. Lelke szárnyalását senki, semmi nem korlátozza, istenkereső útját nem egyházi előírások, hanem a szabad odaadás cselekedetei jelölik ki. Csak egy közbenjáró van Isten és embeiközött: a Krisztus. És egy összeolvasztó kapcsolat: az igazi hit. Az Isten és ember kapcsolata benső lényegét illetőleg az emelkedett vallási öntudat és az erkölcsi felelősség jellemvonásait mutatja. A vallási öntudat az Isten vallási követelésének ismeretéből s az embernek saját egyéniségében és személyiségében rejlő méltóságának tudatából táplálkozik. A keresztyén ember szabadsága,, mellyel a reformáció a keresztyén vallás lényegét visszaállította, nem csorbítja, hanem inkább emeli az emberrel szemben támasztott követeléseket. A törvény betűje és nem a törvény lelke alól szabadultunk fel. a szolgaság és nem a gyermek félelmét vette ki lelkünkből az Isten. A törvény lelke nem kevesebbre, hanem többre-