Emlékkönyv … a reformáció négyszázados évfordulója alkalmából (Budapest, 1918)

II. Istentisztelet az ágostai hitv. evangélikusok Deák-téri templomában

Egyházi beszéd. Alapigék: Máté 17. 1-8. vers. És hat nap múlva magához vette Jézus Pétert, Jakabot és ennek testvérét Jánost és felvitte őket magukban egy magas hegyre. És elváltozott előttük és az ő orcája ragyog vala mint a nap, ruhája pedig fehér lett, mint a fényesség. Ésíme megjelent nekik Mózes és Illés, akik beszélnek vala ővele. Péter pedig megszólalván monda Jézusnak: Uram, jó nekünk itt lennünk. Ha akarod, építsünk itt három hajlékot: neked

1 egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet. Mikor ő még beszél vala, ime, fényes felhőboritá be őket és szózat lőn a felhőből, mondván : Ez amaz én szerelmes Fiam, akiben én gyönyörködöm, őt hallgassátok' És a tanítványok amint ezt hallották, arcra estek és igen megrémültek. Jézus pedig hozzájuk menvén illeté őket és mondá : Keljetek fel és ne féljetek! Mikor pedig szemeiket felemelték, senkit sem láttak, csak Jézust egyedül! Ünneplő keresztyén gyülekezet, testvéreim az Ürban! Miként ha zivataros éj sötétjében bíztató csillagfény villan át a felhők kárpitján, úgy ragyog ma ránk e nehéz, e komor időkben a gondviselő Isten kegyelméből a reformáció négyszázados jubileumának evangéliomi egyszerűségében is fenséges ünnepe. Zivataros ég borul ma fölénk. Gyászos kor keservét hordozza a lelkünk. Egünkön nincsen fény, szívünkben nincs öröm. Tétova lábunk keresgeti ugyan az elvesztett békesség ösvényét, ámde nincs, ki rávezesse. Bizony az isteni kegyelem jósága küldte ma el nekünk a reformáció jubileumát, hogy az Ige örök tiszta fényét megvillantsa e tanácstalan emberiség előtt. Kövessük a fényt, felejtsük a jelent, üljünk ünnepet az Isten igéjének! Mintha csak oltárképünk elevenednék meg közöttünk: ünneplésünk a megdicsőülés hegyének lábához vezet ma bennünket.*) *) A Deák-téri evang. templom oltárképe Kafael hires festményének másolata. Jézus a megdicsőülés hegyén. Máté 17. 1—8.