Erős vár a mi Istenünk! Emlékfüzet (Sopron, 1917)

Gyermekistentiszteleti beszéd 1917. okt. 31.

— 6 — élhessen, a bűnbocsátó leveleknek Németországban való árusítását vállalta oly feltétellel, hogy az azok után begyülő összegnek felét a pápának szolgáltatja át, felét pedig magának tartja meg. A bűnbocsátó levelekről hallottatok már. Pénzért az elkövetett, sőt az elkövetendő bűnök bocsánatát, ill. a bűnbocsánatot biztosító pápai leveleket meglehetett venni. Hogy ez hazugság és csalás volt, azt nem kell előttetek bizonyítanom. A bűnbocsánat Istennek adománya s Istennek adományát nem lehet pénzért venni. (Ap. cs. 8. 20.) Isten a mi bűneinket, ha azokat szánjuk és bánjuk (51 zs. 19.), megvalljuk és bevalljuk (31 zs. 5.), Krisztus érdeméért (Ján. 1. 29., Ján. I. 1. 7., II. hitág.) ingyen, kegyelemből bocsátja meg. (103 zs. 8—13. Ézs. 38. 17.) De hát evvel a bűnbocsátó cédulákat árusítók nem törődtek. Persze a fő elárusító, Albrecht érsek nem árulta személyesen a bűnbocsátó leveleket, hanem szerzetes barátokra bizta ezt a kétes értékű, erkölcstelen munkát. S ha ilyen bűnbocsátó leveleket árusító szerzetes barát egy városba, vagy faluba érkezett, oly ünnepélyességgel fogadták, hogy a jó Istent se lehetett volna különben fogadni. A bűnbocsátó leveleket árusító barátok közt a dominikánus Tetzel János volt a leghirhedtebb. Ő Istennek házát igazán kalmárságnak házává tette (Ján. 2. 16.) s szégyenletes eljárásával Luthert kihívta s igy — emberileg szólva — ő szolgáltatta az okot arra, hogy az Ur ezt a napot, 1517. október 31 -ét elrendelte s Lutherben oly férfiút támasztott, aki megtisztogatta Istennek házát, a keresztyén anyaszentegyházat. Luther az egyháznak hű fia volt. Egyes visszaélések, pl. a búcsújárás ellen már eddig is prédikált, de azért az egyházat s a pápát csalhatatlannak gondolta s kész lett volna mindkettőért a tűzbe menni. Amikor azonban Tetzel mind közelebb jött Wittenberghez s Luther hiába emelte fel a szószéken, a gyóntatószékben s elöljáróihoz intézett leveleiben tiltó szavát Tetzelnek gonosz mestersége ellen, melynek káros hatását mindenfelé tapasztalta, barátainak biztatására s szivének sugallatára, kilépett a küzdőtérre, mint maga mondja: „egy fiatal Doktor, ki az imént jött ki a kohóból s az írásban még heves és tüzes." Akkori időben szokásban volt, hogy a tudósok azt, amit közhirré akartak tenni, nagy ünnepeken hirdetés alakjában kiszegezték a templomajtókra. Amit ilyenformán közhirré tettek,, az, minthogy a templomot sokan látogatták, hamar terjedt el. Mindszentek napján, november 1-én ünnepelték a wittenbergi vártemplom templomavatási ünnepét, azaz búcsúját. Ezt az ünne-