Erős vár a mi Istenünk! Emlékfüzet (Sopron, 1917)

Gyermekistentiszteleti beszéd 1917. okt. 31.

— 9 — leghatalmasabb országa s annak — mint ezt az óriási méreteket öltött világháború bizonyítja — népe oly szellemi, erkölcsi s anyagi tőke s erő felett rendelkezik, amely diadalmaskodik az az egész világ felett s bámulatba ejti még legkonokabb ellenségeinket is. A németekkel együtt mi is részesültünk annak a reformációnak áldásaiban, mely 1517. október 31-én Luther 95 tételének kifüggesztésével kezdődött. Ti, édes gyermekeim, ennek köszönhetitek, hogy gyermekségtektől fogva tudjátok az Írásokat (Tim. II. 3. 15.), hogy, Lutherrel szólva, a káté és irás ismeretében nőttök fel s többet s jobban imádkoztok, hisztek és beszéltek Istenről, Krisztusról, mint annak előtte és még most is sok káptalan, kolostor és iskola. Mennél idősebbek lesztek, mennél jobban felébred szivetekben, lelketekben a bűntudat, annál jobban tapasztaljátok majd, hogy mennyit köszönhetünk Luthernek, ki — mint Krisztus Urunk — újból megtanított arra, hogy Isten nem szigorú, büntető bíránk, hanem kegyelmes mennyei Atyánk, ki nem akarja a hitetlen halálát, hanem, hogy a hitetlen kitérjen az ő utáról és éljen. (Ezék. 33. 11.) Mennél jobban elmerültök a történelembe, annál jobban látjátok majd, hogy a reformációból megmérhetetlen áldás fakadt népekre, nemzetekre, az egész világra s a mi szegény, sokat szenvedett édes magyar hazánkra s ennek népeire is. De sok áldás fakadt a reformáció nyomán magára a róm. kath. egyházra is, mert ez az egyház, bár tudni sem akart a reformációról, mégis sok tekintetben megreformálodott s ma távolról sem az, mint ami volt 400 évvel ezelőtt. Azt mondják, hogj Bölcs Frigyes választófejedelem 1517 október 30 és 31 közti éjszaka sajátságos álmot álmodott. Álmában egy barátot látott, kinek kezében oly iszonyatos hosszú toll volt, hogy Wittenbergtől egészen Rómáig ért. Evvel a tollal megbökte a pápa fülét úgy, hogy leesett fejéről a hármas korona. Ha ez csak olyan monda is s a pápa fejéről még nem esett le a hármas korona, annyi bizonyos, hogy 1517 október 31 óta a pápa s a pápás egyház hatalma már nem az, ami volt. S hisszük s reméljük, hogy előbb-utóbb a pápa s a pápás egyház is belátják, hogy nehéz nékik az ösztön ellen rugódozni (Ap. cs. 9. 5.) s mindig több tért engednek az evangeliomnak s visszatérnek az ős keresztyén egyház hitéhez, erkölcséhez, szokásaihoz s igazi keresztyének, evangelikus keresztyének lesznek. De hogy ez megtörténjék, kell, hogy mi evangelikus keresztyének, kicsinyek és nagyok, szegények és gazdagok ne csak