Majba Vilmos szerk.: Reformáció. Költemények gyűjteménye a reformáció 400 éves jubiláris egyházi és iskolai ünnepélyei számára (Budapest, 1917)

A nagy évfordulón. — Szalay Mihály

Tékozló fiúként szálljunk már magunkba, Tegyük föl, tegyük meg, amit ő határoz : Fölkelek, elmegyek én az én Atyámhoz ! Bejártuk nélküle a föld minden útját, De tudás, hír, erő, pénz, öröm hiába, Még a béresnek is jobb sora van Nála. Nála nyughatik meg kínzott, beteg lelkünk; S ki annyi embert szórt vadúl a halálnak: Véres korunk békét csak Nála találhat, Hazug minden béke s szakadó szál tartja, Ha csupán emberi tervezésen épül: Nincs igaz bölcsesség, kötés Isten nélkül. Térjetek meg! — Ez volt minden új időnek Sürgető intése, nagy követelése, Ez a szebb jövőnek méltó magvetése. Próféták harsogják; Jézus is így kezdi; Újkori prófétánk: Luther is ezt mondja: Ez tételeinek a legelső pontja. Boldog, magas jövőt ma se várjunk másként; Nem több jog, szabadság, hatalom, pénz, tudás, Más hiányzik, más kell: belső megújulás. Megújulna ettől ember, család, állam, Társadalom, törvény, jog, szabadság sorra. De nélküle mit ér, ha más lesz a forma? Más hit sem kel! ide. Ma is új a régi, Ami le van téve az evangyéljomban: Egy örök életre szól az a nagy programm. Nem hogy túlhaladtuk, de még el sem értük; Pogányos bűnökben százszor kiüt rajtunk, Hogy ma is csak első betűinél tartunk S ne az orvosságot, a kincset okozzuk, Hogy ilyen halálos, nyomorú sort értünk, Hogyan használnának, ha velük nem éltünk?