Majba Vilmos szerk.: Reformáció. Költemények gyűjteménye a reformáció 400 éves jubiláris egyházi és iskolai ünnepélyei számára (Budapest, 1917)

A gályarab. — Bihari Kálmán

Sötét éjjeleken, ha minden csendes lett, Ott ül a poroszló öreg rabja mellett. Ha bilincsétől nem képes megmenteni, Igyekszik azt a hogy tudja könnyíteni. Munkájában segít, a mikor nem látják, — Beszéde előtte szent, mint az imádság. Sebeit kötözi, ápolja, ha beteg. — Kín és nyomor közt a napok csak teltenek, Óh erős hit lángolt a rabok szivében, Hogy ne csüggedjenek, Ámde fenn az égben Kiáltásaikat meghallá az Isten S kik nevét vallották, nem hagyta el itt sem Indítja szolgáját, a tengerek hősét*; A rabok láncait, hogy szakítaná szét. Lehull a durva lánc hitvallók kezéről. Távoznak a szörnyű siralom helyéről. Büszke hajójára nagy Hollandiának Emelt fővel buzgón énekelve szállnak, Nevét dicsőítvén, — örömtől zokogva — A kiben bíztanak eleitől fogva, A ki volt, a ki lesz mindig erős Isten, A ki megmarad az idők végeiglen. A poroszló szíve, bár örvend, kezd fájni, Öreg barátjától oly nehéz megválni. „Oh atyám, bocsásd meg, a mit egykor tettem. Ne feledj, légy boldog . . . Atyám áldj meg engem Az agg lelkész kezét fölteszi fejére, A Mindenhatótól rája áldást kérve. De az tovább beszél. „Ne hagyj el jó atyám ! Mit neked köszönök, bár vissza adhatnám. Bűnös, rossz voltam. Te tettél jóvá engem, Új világot gyújtál sötét vad lelkemben. Ne űzz el magadtól, óh hadd menjek veled: Szolgád, ha akarod, — fiad, ha engeded. Te agg vagy, én ifjú, erős a munkában. Ki ápol, ki véd meg idegen országban ? Hadd legyek melletted keresztül az élten . . .? Az ősz meghatva áll, köny ragyog szemében, — Boldog mosoly dereng nemes vonásiban, Oda nyújtja kezét: ..Jöjj hát velem, fiam!" Bihari Kálmán * Ruyter admirál.