Majba Vilmos szerk.: Reformáció. Költemények gyűjteménye a reformáció 400 éves jubiláris egyházi és iskolai ünnepélyei számára (Budapest, 1917)

Agg prédikátor. — Kozma Andor

51 Lánc gyötri a testét s lepihenni ha vágy, Számára hideg köpadlat az ágy. Oly beteg, oly vén, oly kiaszott! S nem kél ajakán egy hang panasz ott. Úgy véli az őr: mire virrad a regg, Meghal e csöndes, gyönge öreg. Megnézni siet kora reggelen őt — S íme, vidámabb, mint ezelőtt. Valami zsoltárt halkan dudorászgat; Arcán türelem és boldog alázat. Csak bámul az őr: „jól bírja e vén pap! Ám ha nem egy, majd megtöri két nap". S újra mul egy éj s virrad a regg S íme megint derekabb az öreg! Harmadnapon ifjan ég a szeme, Tartása delibb, mint a jegenye, „Ez csoda! Hogy mi a titka, a nyitja, Szálljon az éj le, meglesem itt ma!" Éj lesz — s ím a rozsdás kulcslyukon át Tömlöcbeli fény veti a sugarát. Káprázik az őr, amikor betekint, Elkapja fejét, majd nézi megint. „Álom ez? ..." S újra meg újra benéz, Néki világos már az egész: Tömlöcben a vén pap nincs egyedül, Krisztus alakja a padlaton ül — S karjában oly édesen alszik a vén, Mint kicsi gyermek az anyja ölén. Kozma Andor. táC 3*