Majba Vilmos szerk.: Reformáció. Költemények gyűjteménye a reformáció 400 éves jubiláris egyházi és iskolai ünnepélyei számára (Budapest, 1917)

Luther halála emléknapján. — Sántha Károly - Melanchton. — Sántha Károly

Rémséges éj borítá a világot, Elmére vak, fojtó köd nehezült, A pusztaságban harsány szó kiáltott, S alvó kor ébredt, tetszhalott felült. Halld, új időnek langy szellője lebben í Nézd, újra fénylik Isten a szívekben! Siralomvölgyén források buzognak Az elalélt, eltikkadt vándoroknak. Luther! — csak áss a mélyre a fenékig f Melanchton! — a forrásból csak meríts! Hit temploma, emelkedjél az égig, A munka emberé — Isten segíts! Isten segített. Ha Isten velünk — Melanchton esd — ki lehet ellenünk?! Kősziklán épül Krisztus szentegyháza, S áll, bár viharnak forgatagja rázza. Légy „Praeceptor Germaniae"* köszöntve, Honi egyházunk s Luther jobbkeze! Egész világra lön bőven kiöntve A bölcseség fény s áldás özöne. A bölcseségnek örök kútfeje Ismét az istenfélelem leve. A fény, az áldás — kérdők — merre, hol van ? Ti szóltatok: az Evangyéliomban. A trón előtt Ágostában megállva, Hitvallást adsz, benn Krisztus tündököl, Igazság van pecsétül ütve rája, Lélek, mely éltet s nem betű, mely öl. Pazaron szórod elméd gyöngyeit, Ε gyöngyök: „Loci communes"-eid.** Neved, Melanchton, csillagként ragyog, Nem rejtik el enyésző'századok. Luther, lánglelke wittenbergi várnak, Szelíd Melanchton, Kálvin, Zwingli mind : Köröttünk lengtek itt mint fényes árnyak, Érzem, a mint halk szárnyatok legyint. * Melanchton díszneve: Németország tanítómestere. ** Melanchton kiváló hittani művének a címe.