Majba Vilmos szerk.: Reformáció. Költemények gyűjteménye a reformáció 400 éves jubiláris egyházi és iskolai ünnepélyei számára (Budapest, 1917)

Az ördögűző tenta. — Kozma Andor

34 S a betűket szaporázva Szünet nélkül perceg tolla — Igazság kell! Igazság — [s ha A világ mind ördög volna. S ír, csak ír, de éjféltájban Baljós szellő oltja mécsét. Körülötte lesz sötétség S száll szívére csüggedt kétség. Érdemes-e igazságért Veszedelmes harcra kelni ? Űzött vadként bujdokolni, Menedéket lopva lelni? Elszenvedni szitkot, átkot, Hát mögött és szemtül-szembe S rágalomnak undok szennyét, Mellyel gaznép tudva ken be ? Elszenvedni tán a máglyát, De bizonnyal tenger sértést — S mi még rosszabb, jó baráttól Balga, túlzó félreértést? Ily kérdések marják Luthert S undor borzong át a hátán ; Fölriad s ott... ott.. a falnál Piros fényben áll a sátán! Nem valami rút, sötét szörny, Csak a neme álnok, vészes, — Hagyd el Márton, a mit [kezdtél! — Ajka szól, a mázos, mézes. !Ne bőszítsd már a hatalmat Hagyd el s meglesz nagy jutalmad ; igazságért ne erősködj. Az a bölcs, ki bölcsen hallgat. Fölkent földi isteneknek Ki térdet hajt, jól cselekszik, Holnapmár mint nagyúr ébred, Bár ma le mint koldus fek[szik. Hallja Luther a kísértőt, De bár csábos a beszéde — „Ha világ mind ördög volna!" Büszke elve jut eszébe. S néz a rémre, ki bíborban Áll ott mint egy kardinális. Luther görcsös vaskezében Szorong már a kalamáris. Azt felkapja s a Sátánhoz Vad erővel úgy hajítja, Mintha maga Dávid volna S az az eszköz a parittya. Üveg reccsen, tenta fröcs[csen — S hol a rém ? — csak helye [füstöl, Hej tentától fél az ördög, Nem pedig a tömjénfüsttől! S újra vígan ég a mécses Világítva íves boltot — S már a falon nem lát Luther Csak egy lucskos tentafoltot. Ős Wartburgban így esett ez S kit odavisz vándorútja, Az a tenta ördögűző Nagy hatalmát ebből tudja. Én a tenta ördögűző Nagy hatalmát jól ismerem. Bízom is én a tentában Gonosz ellen minden téren.